Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Manndorff Béla: Kandó Kálmán
tött a Ganz Villamossági Gyár: két gyors- és két tehervonati mozdonyra, amelyek villamos berendezése teljesen azonos volt. Kandó tudásának teljes latbevetésével, nagy energiával fogott a mozdonyok megszerkesztéséhez. Ebbe a munkába, amelyről szinte érezte, hogy ez lesz az utolsó nagy műve, beleadta élete minden tapasztalatát és az akkori villamos mozdonyokat túlszárnyaló, az 50 periódusú áramot legeslegelőször felhasználó kiváló mozdonyokat akart alkotni. Mint a Val Teliina- és a Giovi-mozdonyoknál, úgy ezen új mozdonyoknál is mind a villamos, mind a járműszerkezeti rész minden lényegesebb alkatrészét maga tervezte meg. E páratlan tevékenységét remekül jellemzi* Verebély: ,,Egy sajátságával egészen utolérhetetlenül magaslott ki kartársai közül, nevezetesen azzal, hogy tudása és alkotóereje egyenlő mértékben nyilvánult meg a gépészet és az elektrotechnika terén. Valóban nem lehet eldönteni, hogy inkább gépészmérnöknek vagy inkább villamosmérnöknek valljuk-e őt. Ez az istenadta kettős tehetség tette lehetővé, ami eddig másnak sehol sem sikerült, t.i., hogy mozdonyait az áramszedőtől kezdve az alvázig és a futóműig, a villamos berendezéstől a hajtóműig, minden részletében a maga eredeti eszméi szerint maga tervezze meg.” Kandó a két mozdony tervezésén kívül rengeteg időt szentelt arra, hogy Schroeder, az English Electric-gyár főmérnöke a fázisváltó elméletét minél jobban elsajátítsa. Sajnos, ennek a munkának nagy része az English Electric-gyár kényszerű lemondása miatt kárbaveszett, de szerencsére megmaradt néhány tanulmány, kézirat alakjában, amelyek a fázisváltó egyes problémájával foglalkoznak.** Az English Electric lemondása után egy új angol villamossági gyárral kellett az angol kormányon keresztül, illetve annak jóváhagyásával, szerződést kötni. Munkát felajánlani nem okozott nehézséget, hiszen akkor Angliában minden gyár kapva-kapott utána, de nagyon nehézkessé tette ezt a problémát az a körülmény, hogy ezt csak az angol kincstár bevonásával lehetett lebonyolítani. Kandót nagyon lesújtotta ez a váratlan esemény, ami a magyarországi vasútvillamosításnak már biztos ügyét újra bizonytalan időre elodázta. Izgatta, hogy élete legnagyobb találmányát, a fázisváltót, nem az általa is elismert angol gyár fogja legyártani és sajnálta, hogy Schroeder főmérnökkel folytatott hosszas tanácskozásainak semmi gyakorlati haszna nem lett. Mivel előre nem lehetett sejteni, hogy újonnan kijelölendő angol villamos gyár a mozdony villamos berendezéséből mit fog gyártásra elvállalni: megállt itthon is a munka. Kandó, a MÁV-villamosítást elrendelő, 1928-ban hozott miniszteri határozat után, lázas munkával 1930. év elejére az új mozdonyok összes részlettervét és műhelyrajzát elkészítette, és ideges türelmetlenséggel várta, hogy az új angol * Verebély—Klein: Kandó-féle fázisváltós villamosítási rendszer 1933. ** Reports „A” — „F”, — angol nyelvű kézirat. IV. fejezet 5. pont. 170
