Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Manndorff Béla: Kandó Kálmán
következtében — bizonyos sebességeknél — olyan gerjesztett harmonikusok lépnek fel, amelyek a hajtómotorok forgórészein szögsebességváltozásokat okoznak, ezek viszont a motoráram olyanfokú cszcillálását idézhetik elő, arai rezgőcsúszáshoz vezethet. Ennek megelőzése pontos gyártással és gondos szereléssel biztosítható. Kandó amerikai jegyzetei — egy kivételével — mind elvesztek, de szerencsére ez a téma annyira foglalkoztatta elméjét, hogy Amerikából hazatérve a rezgő csúszás elméletét teljesen kidolgozta. Ezt a munkáját* akarta a Magyar Tudományos Akadémián, annak 1927-ben levelező tagjává történt megválasztása után, székfoglalója gyanánt előadni. Sajnos, váratlan halála folytán erre már nem kerülhetett sor és értékes tanulmányát csak 1937. IV. 26-án olvasta fel Hoor Tempis Móric az Akadémia aznapi ülésén. Az átalakított próbamozdonyt 1928. aug. 3-án helyezték feszültség alá. A futópróbák megtartása után a mozdonnyal nap-nap mellett hónapokig tartó nehéz terhelési próbákat tartottak, amelyek olyan kitűnő eredményeket adtak, hogy még ugyanazon év novemberében a kereskedelemügyi miniszter az Államvasutak elnökének és a gépészeti főosztály vezetőjének egyhangú véleménye alapján úgy határozott, hogy a budapest—hegyeshalmi vasútvonalat a Kandó-féle 50 periódusú fázis váltós rendszerrel fogják villamosítani. Ennek a műszaki elhatározásnak gyakorlati megvalósítására váratlanul reményt nyújtott a nyugati országokban már évek óta mindinkább növekvő gazdasági válság tetőzése. Bár az első világháborút megnyert győztes államok rengeteg hadisarcot és jóvátételt harácsoltak össze a legyőzöttektől és ebből kifolyólag a kincstáraik tömve voltak arannyal, ennek ellenére igen nagy volt a munkanélküliség, mert a gyáraknak, bányáknak és üzemeknek nem voltak rendeléseik és így nem voltak foglalkoztatva. Ez volt a helyzet ez időben Angliában is: a bankjaik tömve voltak pénzzel, de az semmi hasznot nem hozott. A banktröszt okos emberei elhatározták, hogy az improduktívan elfekvő pénzüket az angol kormány jóváhagyásával tőkeszegény országokban fogják, negyven-ötven éves törlesztéses, egészen kis kamatlábú kölcsönként kihelyezni azzal a kikötéssel, hogy ennek a kölcsönpénznek egy bizonyos részét, kb. 40— 50%-át, Angliában legyártásra rendelt alkatrészek fejében kell elkölteni. Erről az akcióról tudomást szerzett a magyar kormány is és kihasználva a kínálkozó lehetőséget, pályázatot hirdetett a budapest—hegyeshalmi vonal villamosításával, valamint egy nagy országos erőközpont létesítésével kapcsolatos munkálatok pénzügyi fedezését biztosító kölcsön ügyében. A pályázatra több ajánlat érkezett, melyek közül a kormány a The Power and Traction Finance Co. Ltd. ajánlatát fogadta el. Ennek értelmében a szükséges tőke egy részét — kb. 1 millió fontot — a Trade Facilites Act. alapján az angol kormány bocsátotta rendelkezésre, másik részét — kb. 2 millió fontot — a * Dr. Kandó Kálmán: Villamos mozdonyok hajtóművének dinamikus igénybevétele kerékcsúszás követke ztében. 168
