Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Manndorff Béla: Kandó Kálmán
mos energia előállításának és felhasználásának óriási lehetőségeit már 1878-ban, a gyáron belül, felállította az ún. „elektromos osztályt”. Ennek a mindinkább növekvő gyáregységnek kiváló termékei nagyon felvirágoztatták a gyárat és a sikeres külföldi szállítások megalapozták a gyár nemzetközi hírnevét. Mechwart nagy üzleti érzékét mutatja az a ténykedés is, amellyel az akkor kifejlődésben levő indukciós motorok gyártásának bevezetését a gyár elsőrendű feladatai közé sorolta. Amikor tudomására jutott, hogy egy alig 25 éves magyar mérnök, Kandó Kálmán, az indukciós motorok korszerű gyártásában milyen kiváló eredményeket ért el Franciaországban, felszólította őt 1894 őszén, hogy térjen haza, lépjen a gyár szolgálatába és szervezze meg itthon a háromfázisú indukciós motorok gyártását. Kandó örömmel tett eleget ezen meghívásának, hazajött és a szerkesztési osztályban nyert beosztást, amelynek 1895-ben már a vezetője is lett. A francia gyárban szerzett bő tapasztalatainak hasznosításával igen rövid idő alatt kidolgozta a honi gyártási viszonyokhoz alkalmazkodó háromfázisú indukciós motorok műszaki rajzait és gyártási adatait. Ezek voltak az ún. ,,F” illetve „FF” forgóáramú motorok, amelyek a szinte elpusztíthatatlan tartósságuk, kiváló villamos és mechanikai tulajdonságaik révén nagy megbecsülést és hírnevet szereztek a gyárnak. E könyv szerzője emlékszik egy esetre, amikor 1924-ben egy vidéki kisebb malom tulajdonosa személyesen felszállított lófogaton a Lövőház utcai Ganz Villamossági Gyárba egy — a malom leégésekor megsérült — „F” motort, azzal a kívánsággal, hogy azt neki azonnal javítsák meg. Amikor a gyárban a malmost felvilágosították, hogy ezt a motortípust már régen nem gyártja a gyár és a régi motor megjavítása — ha egyáltalán lehetséges — sokkal többe kerülne, mint egy új motor vételára: kijelentette, hogy neki pedig csak ez a motor kell, ami 25 esztendeig minden hiba nélkül dolgozott; ragaszkodik, hogy ezt javítsák meg és ne akarják őt egy „új rossz motorral” becsapni. Amikor a gyár nem volt hajlandó a motor megjavítását elvállalni, dühösen hazavitte a sérült motort, gúnyosan megjegyezve, hogy majd talál ő okosabb gyárat, amelyik a „világ legjobb motorát” meg fogja neki javítani. Kandó az indukciós motorok számítása közben, ösztönszerű éleslátással, felismerte a forgóáramú motorok azon kiváló tulajdonságait is, amelyek ezen motorokat a vasúti vontatás céljaira is alkalmassá teszik. Javaslatára a Ganz Kocsigyár mellett egy 800 méter hosszú 1 m nyomtávú próbapályát létesítettek, amelyen 1896 őszétől kezdve egy kéttengelyű, egymotoros kocsival vontatási kísérlet 3ket végeztek. A motort kettős munkavezetékről — áramszedőkkel — 500 voltos kétfázisú árammal táplálták. Ezen kísérletek első gyakorlati eredményeként Kandó megtervezte a legelső — igaz, hogy igen szerény méretű — háromfázisú vasút — villamosítását: a Genfi-tó partján fekvő Évian-les-Bains fürdőhelyen a gyógyforrások és a szálloda közötti 300 méter hosszú, de 20 m szintkülönbséget legyőző kis vasútvonalon. A kéttengelyes kocsiba szerelt háromfázisú indukciós motort 500 155
