Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)

Faller Jenő †: Hell József Károly

jelentkeztek először ijesztő módon, amikor a felsőbibertárói műveletek egy hirtelen vízbetörés következtében annyira elfulltak, hogy az egész bányászat csaknem megszűnt.

E tarthatatlan viszonyok között s a bányászat jövőjének megmentése végett elkerülhetetlen volt olyan gépekről gondoskodni, melyek a vízemelésnél addig használt ló járgány oknál olcsóbbak s emellett nagyobb teljesítményűek.

A selmeci bányakerület gépészeti vezetője Hell József Károly atyja, Hell Máté Kornél főgépmester volt ekkor, kinek javaslatára határozta el 1699-ben a selmeci bányászat akkori vezetősége, hogy a vidék kedvező terepviszonyainak kihasználásával völgyzáró gátak s azokkal összefüggő, nagy kiterjedésű vízfogó árkok építésével kellő magasságban erővízgyűjtő tavakat létesít s azok vizével hajtja meg a tervei szerint készített vízikerekes vízemelő- és aknaszálíítógépeket. A vízemelés, termékfelhozatal és ércfeldolgozás ugyanis ez ideig csaknem kizárólag állati s emberi erővel történt, jelentős volt tehát a mesterséges tavak létesítésének gondolata, amire szükség volt más szempontból is. Tudjuk, hogy Selmecen 1627-ben a világon először használtak lőport jövesztési célokra bányában. Ez újítás bevezetésével erősen megnövekedett a zúzóérc tömege s az ércelőkészítő munkákhoz mind nagyobb mennyiségű vízre volt szükség.

Hell Máté Kornél mindezeket felismerve javasolta az erő víz tároló tavak sürgős megépítését s miután javaslatát elfogadták, azonnal munkába kezdett. Már 1700-ban megépítette az első Szélaknai tavat s azzal egyidőben megkezdte vízikerékkel meghajtott vízemelő- és aknaszállítógépeinek készítését.

*

Hell Máté Kornél — nagynevű fiának, Hell József Károlynak atyja — a csehországi Schlackenwaldból származott. Minden valószínűség szerint 1650-ben született s 1694-ben telepedett le Selmecbányán báró Thavonath Lajos főkamaragróf meghívására, ki mint ekkor már ismert jónevű bányagépészt mindjárt a felsőbibertárói bányászat gépmesterévé, majd később főgépmesterévé nevezte ki. Selmecen — miután özvegyen maradt s több gyermeke volt — 1707 nov. 22-én másodszor is megnősült. E Staindl MáriaViktóriával kötött második házasságából öt gyermeke született, éspedig négy fiú s egy leány. Ezek közül a legidősebb, a csodálatos nyelvkészségű Ignác Kornél, selmeci bányabírósági jegyző, később ércmérő volt. Ezt követte az 1713-ban született József Károly, kiről életrajzunk szól s ki, mint továbbiakban látjuk, atyja nyomdokaiba lépve ugyancsak mint selmeci főgépmester, a legcsodálatosabb szerkezetű bányagépekkel örökítette meg nevét, őt követte Constance, ki a feljegyzések szerint jártasabb volt a matematikában, mint az 1735-ben alapított selmeci bányaiskola bármely hallgatója. 1720-ban született harmadik fia Miksa, az Európa-hírű csillagász, kinek életét és munkásságát gazdag hazai és külföldi irodalom őrzi. Végül negyedik fia, az utolsónak született Mihály volt, ki mint ,,gépésztiszt” a szélaknai bányákba beépített gépekre felügyelt.

12