Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)

Faller Jenő †: Hell József Károly

1. ábra

A szélaknai, felsőbibertárói bányák 1709-ben, amikor a kincstár kezébe kerültek. Marcus Vincent Lipoid: Der Bergbau von Schemnitz in Ungarn című munkájából. Magyarázat: 1. Lipót-akna, 2. Magdolna-akna, 3. József-akna, 4. Károly-ákna, 5. Eleonóra-akna, 6. Spitaler-akna, 7. Öreg- és Uj-Windschacht-akna

vett fel a bányák még ki nem termelt ásványkincseire, a harmincadra, sőt még a koronauradalmakat is elzálogosította.

Selmecen magában emellett súlyos helyi villongások nehezedtek még a^város dolgozóira. A XVII. század második felében ugyanis elkeseredett vallásháborúk dúltak a városban s 1679 ápr. 22-én Thököly 4000 kurucával tört a városra, fölgyújtotta annak egy részét, lakóit és a kamarát kirabolta.

Érthető, hogy ily zilált viszonyok között a bányák fejlesztésére egy krajcár sem jutott, minek következtében Lipót császár idejében (1657—1705) azok már komoly nehézségekkel küzdöttek. Beruházások hiányában természetesen megszűnt az „alsómagyarországi” bányák jövedelme is, melyek közül ily szempontból ekkor már csak Selmec-, Körmöc- és Besztercebánya jöhettek számításba.

A selmeci bányászat ezidőben a tulajdonképpeni Selmecbányán kívül részben a városhoz tartozó Szélakna, Stefultó, Szklenó, Vihnye és Hodrusbánya külvárosokra terjedt ki. Ezek területén írásos feljegyzések szerint a XII. század óta bányászkodtak, mégpedig olyan mértékben, hogy például az 1500-as

10