Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Pénzes István: Mechwart András
13. ábra Egy szíjtáresával meghajtott, kér pár hengerrel dolgozó (kettősj hengerszék (Meehwartsza bad alom) mind a hengerek közötti rés nagyságát állíthatták. Ha a hengerek közé nem folyt őrlemény, akkor egy kar elforgatásával a hengereket eltávolíthatták egymástól. A gép erős talplemezen nyugodott. A hengereket öntvénylábak tartották. A gép dolgozó-elemeit jól záró faburkolat vette körül. A 14. ábrán látható hengerszék lényegében nem különbözik az előző géptől. A szerkezetet egyszerűsítették, a hengerek hosszabbak és az etetőszerkezetet már önműködő kiváltóval és jelzővel látták el. Ezeket a hengerszékeket 1S85- től kezdődően gyártották és a Távol-Kelettől Oroszországon át Amerikáig az egész művelt világra eljutottak. A Ganz-gyártmányok minőségének jellemzéséül említjük: ezek a hengerszékek általában 40—60 éven át voltak üzemben a különböző malmokban. A fent bemutatott két gépet Wegmann—Mechwart-hengerszékeknek nevezhetjük. A hengerszékek sorában az ún. gyűrűs hengerszék kizárólag Mechwart szabadalmai szerint készült 6], [10]. [11]. A gyűrűs hengerszék megalkotásával Mechwartnak az volt a célja, hogy a gép minél kisebb energia felhasználással dolgozzon. A kérdésről egyébként a szabadalmazó így írt 57]: 123
