Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)

Halmos László: Bánki Donát

Legkedvesebb időtöltése pedig a festés volt. Egy reprodukciók révén közismertté vált — de azóta sajnos elkallódott — önarcképe logikus formai felépítésével a század eleji konstruktív törekvésekkel rokon felfogástan készült, kitűnően jellemzett s egyáltalán nem műkedvelő kézre valló alkotás.

Zömök, széles vállú alakja, keskeny szakálla és komoly arcvonásai a hallgatókban csendes tiszteletet keltettek. Előadásait mély figyelemmel kísérték, noha sohasem tartott katalógusolvasást. Előadása inkább halk hangú, de világos és pontos volt. Xemcsak előadott, hanem magyarázott is; áfcrái egyszerűen és tisztán áttekinthetően, mindig saját kezűleg a fekete tátiára felvázolva, elsőrendű segítséget adtak a hallgatóknak a kérdés megértéséhez. Előadásait mindenki szorgalmasan jegyezte. Belőlük jól kiviláglott az, amit úgy nevezhetnénk, hogy a kísérletező, szerkesztő és gyakorlati tudós, szemben a teoretikus professzorral.

Munkásságát a kortársak itthon is és külföldön is nagyra értékelték. Erről számos mérnökegyleti, műegyetemi és akadémiai elismerése és kitüntetése tanúskodik. Két ízhen is elnyerte a Mérnök Egylet Hollán-pályadíját, melyet az év legjelentősebb műszaki tárgyú tanulmányának jutalmazására alapítottak (1887, 1893) s 1917-ben neki ítélték a Cserháti-pálya díjat és a Mérnök Egylet nagy aranyérmét is. Halála után pedig az Akadémia, mely 1911-ben választotta levelező tagjává, a Bánki-turbináról szóló dolgozatát jutalmazta a Xagy jutalommal (1927).

Külföldi elismerésének jele nemcsak számos német, angol és francia nyelvű publikációja, a kor legjelesebb szakembereivel való szoros — olykor mint Stodola esetében: baráti — kapcsolata, hanem az a számos hivatkozás is, mely munkásságára vonatkozóan a korabeli nemzetközi szakirodalomban olvasható. És nem hagyhatjuk említés nélkül azt sem, hogy a műszaki fejlődés mérföldköveit számon tartó és gyűjtő müncheni Deutsches Museum három jelentős konstrukcióját is gyűjteményébe iktatta. (Mechwart-eke, Bánkimotor és Bánki-turl.ina.)

II. Bánki Donát alkotásai

A gázmotorok elmélete, a Bánki—Csonka-motor, a karburátor és a Bánki-motor

Bánki mérnöki pályájának kezdete a belsőégésű motorok kialakulásának idejére esik.

1860-ban jelent meg az első Lenoir-motor, 1 lóerős, kétütemű gázge'p, ezt követte a Langen—Otto kétütemű és 1873-ban Otto négyütemű gázmotora. Ezek mind eáz és levegő keveréket szívtak be; az Otto-motor ezt 1 —3 atm.

61