Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Halmos László: Bánki Donát
elsősorban ennek a kérdésnek kellett tisztázódni. A kérdés egyes jól elhatárolt esetei kísérleti vizsgálatokra igen alkalmasak és Bánki kutatásai a gyakorlati kísérletezés nyomán indultak el. Ebbe a gondolatkörbe tartozik 1909—12 között megjelent egész sor dolgozata [69 — 71 stb.]. Mikor a Magyar Tudományos Akadémia 1912-ben levelező tagjává választotta, székfoglaló előadását ugyanebből a tárgykörből tartotta ,, Folyadékok mozgása hajlított csatornákban” (1912) címen. .Műegyetemi előadásait gondosan előkészített, saját kézírású jegyzetei alapján tartotta. így pontosan az előírt és előkészített anyagot adta elő, egyben a rendszeres beosztás folytán az anyag terjedelmét és részletességét is állandóan kézben tartotta. Egyik legnagyobb érdeme, hogy tárgyában bevezette a laboratóriumi gyakorlatot. Mikor a Lágymányoson épült új Műegyetem terveit kidolgozták, egy kalorikus és egy hidraulikus géplaboratóriumot is sikerült létrehoznia. Laboratóriuma az akkori külföldi hasonló laboratóriumokkal egyenrangú volt, s ha nem is volt alkalmas ipari kutatásokra, hidraulikus és kalorikus gépek kísérleti bemutatására lehetőséget nyújtott és ez a hallgatók gyakorlati kiképzését rendkívül elősegítette. A laboratóriumban végezte munkatársaival együtt tudományos kutatómunkáját is [94. 160 — 166. p.]. Európai színvonalú, korszerű oktatói munkájára jellemző, hogy az 1900-as évek elején több tanártársával ismételten nagy tanulmányi kirándulásokat vezetett Ausztriába és Németországba villamos centrálék és vízerőművek megtekintésére. Az 1915—16. tanévben a gépészmérnöki kar dékánjaként foglalkozott a hallgatók tanulmányi ügyeivel. 1908- tól kezdve erősen foglalkoztatja a repülőtechnika és ezeket a problémákat előadásaiba is beilleszti. Különösen a repülőgépek stabilizálásának kérdése foglalkoztatta, az első világháború folyamán pedig magasságkorlátozó automatát szerkesztett [99, 104, 106 stb.]. 1909- ben az erdélyi földgázforrások feltárásával kapcsolatban, a földgáz hasznosítására, annak csővezetéken át a fővárosba való szállítására dolgozott ki igen részletes tervtanulmányt. Ezt a Mérnök Egyletben 1911 januárjában ismertette [83 — 84]. Javaslatairól nagy vita indult meg a szakirodalomban, a kormány külföldi szakértőket hívott meg, de a hosszas huzavona után a kérdés megoldása elhúzódott, s a világháború kitörése után lekerült a napirendről [109, 118, 121 stb.]. Ebben az időszakban folytatta egyik legérdekesebb alkotásának, a Bánkiturbinának tervezését, melyet ,,Neue Wasserturbine” c. német nyelven írt tanulmányában 1917-ben ismertetett először [124]. Ezt követőleg magyar nyelven a Molnárok Lapja c. folyóiratban [126], Mint elsősorban kis vízerők hasznosítására alkalmas megoldás — s erre maga Bánki is rámutatott [136] — malmok vízi kerekeinek helyettesítésére, ill. a vízimalmok korszerűsítésére szolgált. A turbina gyártására alakult a Bánki-féle vízturbinát értékesítő R. T., amely vállalat 1928-ig 853 db turbinát gyártott és helyezett üzembe 59
