Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)

Pénzes István: Hankóczy Jenő

13. ábra

A második Farinográf (1928)

A harmadik „lisztminőségmérő” — ahogy Hankóczy nevezi készülékét — 1929-ben látott napvilágot.

Az új lisztminőségmérő (14. ábra) meghajtó- és dagasztószerkezete azonos az előzőekkel. Azonban a csavarhajtás és a dagasztócsésze homlokfogaskerekei közé torziós dinamométert szereltek. E mérőnek az volt a feladata, hogy a dagasztáshoz szükséges erőt mérje és rögzítse. A számláló körlapja 100 egyenlő részre volt osztva. Az optimális kenyértészta keménységnél a mutató a 36-os beosztáson állt. A dagasztócsészébe e készüléknél is 300 g lisztet öntöttek. Vizet addig engedték a liszthez, amíg a mérőn a mutató 36°-os beosztást el nem érte. Ha a tésztát tovább gyúratták, akkor — a minőségtől függően — a mérő mutatója vagy visszaesett, vagy tovahaladt a 40-es jel felé. Az utóbbi esetek a jobb lisztminőséget jelezték. A tésztát általában 15 percig dagasztották és a mutató helyzetét 3 percenként feljegyezték. Ha a mérés eredményét, derékszögű koordinátarendszerben, az idő függvényében ábrázolták, eredményül a tésztám inőséggörbét kapták, amely kifejezte a liszt sikérm in őségét és süthetőségét.

*

519