Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)

Pénzes István: Hankóczy Jenő

A 12. ábrán szemlélhető készüléken a villanymotor 1440-et fordult percenként. A csavarhajtás módosítása 1: 40 volt, tehát az egyik dagasztólapát 36-t fordult percenként. Egyes számban beszéltünk, mert a dagasztócsésze előtt is van egy homlokfogaskerékpár, melynek módosítása: 1:1,5. Végeredményben az említett időegység alatt egyik lapát 36-ot, a másik 54-et fordult.

A műszerekről leolvasott adatokat a villanymotor előtt álló henger elforgatásával értékelték.

A dagasztócsészét könnyen tisztíthatták. A készülék működtetése közben lisztet szórtak a tésztára. így a megkeményedett tésztát a készülék leállítása és a szárnyas anyák eltávolítása után leszedték a karokról.

A Farinográf első változatának hibáit így összegezhetjük:

a) az érzékeny vattmérő, a pillanatról-pillanatra, a terhelésnek megfelelően ugrált ;

b) 0,36 kW-os aszinkron villanymotor nem volt fordulatszámtartó ; így a vattmérő ugyanabból a lisztből készült tésztánál is mást-mást mutathatott.

*

A második Hankóczy-féle ,,lisztminőségmérő” 1928-ban készült el (13. ábra).

A villanymotor BE-KI-kapcsolóval indítható. E készüléknél is, még aszinkron motort alkalmaztak, bár a teljesítménye nagyobb, mint az első változatnál. Az áttételezés és a fordulatszámok azonosak a fentiekkel. A vizsgálat megkezdésekor a csészébe 300 g lisztet és 165 cm3 (55%) vizet helyeztek el. Ezeket 3 perc alatt tésztává gyúrták a csésze karjai. A negyedik perc kezdetekor a zsinóron függő nyomógombos kapcsolóval bekapcsolták a körszámlapos fogyasztásmérőt. A mérés perce után kikapcsolták a ,,lisztminőségmérőt” és újabb 5% vizet adagoltak a tésztához — feljegyezve az áram mennyiségét. Egy percnyi újabb dagasztás után ismételt mérés következett. 5—5% vízmennyiségek adagolásával a mérést általában négyszer végezték. Az eredményeket koordináta rendszerbe rajzolták. Eredményül parabolikus görbét kaptak, amely egy vízszintes egyenesen — az optimális péktészta jellemzőjének magasságában — kimetszette a liszt vízfelvételének pontját.

F év alatt (1928—29) közelítőleg 2500 mérést végeztek a készülékkel. A h'u'pví'it meglepően jól igazolták a sütéssel végzett ellenőrzések.

Ha .. j cégsem volt megelégedve az eredménnyel, mert:

a) a ,,lisztminőségmérő” kezeléséhez két személy kellett és a munka nagy figyelmet igényelt;

b) a készülék drága volt, így csak a nagyobb létesítmények szerezhették volna be.

Ezek az okok késztették a feltalálót készülékének tökéletesítésére.

*

518