Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)

Pénzes István: Haggenmacher Károly

b) a szita főtartója (ún. főkerete) a szekrények súlypontjainak síkjában van ;

c) az európai szerkezetben — a vázlathoz hasonlóan — az ellensúlyt két részre tagolták;

d) az alsó csapágyat a főkeretbe épített tartó fogja;

e) a szita minden pontja által leírt kör r sugarú;

f) az ellensúly fel van függesztve;

g ) a meghajtótengely olyan helyzetű, hogy középvonala éppen a szekrények és ellensúlyok közös 0 súlypontján halad keresztül.

Tapasztalat szerint — a 15. ábrán bemutatott megoldás esetén — a meghajtótengely legkisebb hossza kb. 1400 mm.

Ebben az időszakban Haggenmacher Károly — túl a 75. életévén! — még mindig részt vesz a hazai síkszita tökéletesítésében. E munkában részt vett Voll György is.

A síkszitahajtás fejlesztésére hazánkban Haggenmacher halála után is több eredeti gondolat született. Ilyen például Szőke Béla okleveles gépészmérnök szabadalma (111614 sz. 1934). A szita (e) csapágyházának (16. ábra) az (m) önbeálló forgattviicsapágyában (p) csapon a (g) ellensúlyok forognak. A felső

ellensúlyhoz, mely egyszersmind forgattyúkar is, a (t) csőtengely és (d) szíj tárcsa csatlakozik. A (j) pont a szitaszekrények és az ellensúlyok közös súlyvonalában van. Hogy a szita szabadon lenghessen, továbbá, hogy az ellensúlyok ne terheljék a meghajtórendszert, a feltaláló alkalmazza az (f—z) tartóelemeket. Ezzel sikerült tökéletes, kényszererőktől és billenőnyomatékoktól mentes, axiális csapágyterhelést nem okozó, szabadon lengő szitahajtást megteremteni.

A szitateljesítőképesség növelése

A síkszitával elérhető nagyszerű szitálási eredmények mindenkit meggyőztek a gép használhatóságáról. Az egyre nö16. ábra

A Szőke-féle szabadonlengő síkszita meghajtása

484