Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Pénzes István: Haggenmacher Károly
vekvő kereslet mind idehaza, mind külföldön gyorsította a fejlesztést. A hajtóművel egyidőben a szita tejlesítőképességét is növelték. Ez viszont lehetővé tette azt, hogy szükség esetén a szitából kiömlő anyagok számát növelhessék. Az 1896-ban gyártott síksziták 7 keretesek voltak. 3 szitálókeretet föltételezve a sziták a következő fajlagos teljesítőképességgel dolgoztak: töretek szitálásánál 110—135 kg/m2ó, őrölt darák szitálásánál 75— 85 kg/m2ó. őrölt dercék szitálásánál 55— 65 kg/m2ó. Ezek az értékek a múlt század utolsó évtizedében a teljesítőképességnek nyilvánvalóan az optimumai voltak. A kísérleti eredmények aligha kecsegtettek a növelés lehetőségével. Legalábbis erre következtethetünk abból a tényből, hogy a keretek számát szaporították. Mint láttuk, az első síkszitában mindössze 3 szitáló- és 2 gyűjtőkeret dolgozott. Ezt a számot az 1920-as években 24-re növelték, azaz a kétszekrényes síkszita egy szekrényében 12 szitáló- és 12 gyűjtőkeret dolgozott. Végeredményben tehát egy szitába összesen 48 keretet építettek. Az első szitában, mint láttuk, egy keretet négy csatornára osztottak. így az elválasztólécek vastagságát nem számítva —- egy csatorna szélessége 350 mm volt. Ezt a méretet a későbbiekben 130-, 160- és 210 mm-re csökkentették. A változtatás oka az volt, hogy a széles csatornát nem tudták megfelelően őrleménnyel megteríteni. Az utóbbit súlyosbította az is, hogy a keretek hossza 3300 mm volt. A szerzett tapasztalatok birtokában a század elején gyártott síksziták keretének hossza általában 1200—1600 mm között változott, de nagyobb malmokhoz gyártottak 2000 mm hosszú kereteket is. Ugyanekkor egy szitálókereten belül 4-, 6- vagy 8 db csatorna volt, amelynek szélessége a fenti értékek valamelyikével volt egyenlő. A kedvezőbb keretméretekkel, továbbá a terelőlapátok osztásának és helyzetének jobb megválasztásával sikerült elérni, hogy a terelőlapátos sziták a következő terhelésekkel dolgoznak: Töretek szitálásánál 230—250 kg/m2ó, őrölt darák szitálásánál 150—170 kg/m2ó, Őrölt dercék szitálásánál 110—130 kg/m2ó. Ezek az adatok közelítőleg napjaink országos átlagértékei, melyeknél természetesen vannak nagyobbak is. .4 sziták tisztítása A síkszitákban különböző nyílású huzal és selyemszövetek osztályozzák az őrleményt. A nyílásméreteket az osztályozandó anyag méretjellemzőitől függően választják meg. A leggyakrabban használt sziták nyílásmérete 120 és 1400 u között változik. A sziták — néhány goromba töret kivételével — munka közben betapadnak: más szavakkal: a nyílásméretnél valamivel nagyobb őrlemény -485
