Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Pénzes István: Haggenmacher Károly
Az első síkszitáknál a b—a távolság nagy volt. viszont az l méretet, helyi ttságok miatt, nem választhatták hosszúra. így csapágyakban olyan tetemes erők keletkeztek, hogy a csapágyak gyorsan elkoptak. A csapágytartókat az épületszerkezethez erősítették. így nagyobb malmokban a sziták megmozgatták az épületet. Ezt fölismerve, a későbbiekben a meçrhajtôszerkezetet gyors ütemben tökéletesítették. Például a 9., 10. és 11. ábrán bemutatott változatokat 9 év alatt (1887—96) alkolták. A vázolt hátrányok megszüntetésére Julius Konegen (25: 71 — 73. p.) 1895-ben kétszekrényes síkszitát szerkesztett-. Itt a hangsúly nem a kétszekrényre bontáson van — ezt ugyanis már korábban Haggenmacher megoldotta — hanem a meghajtás korszerűsítése méltó figyelemre. A rendszer vázlatából (14. ábra) rátekintéssel megállapítható, hogy a szerkesztő a fentiekben felsorolt hártányok megszüntetésére törekedett. A Kcnegen-féle rendszer jellegzetességei: a> megnövelt keretszám és külön-külön épített szitaszekrények; b) a szitaszekrények súlypontjai egy síkban vannak az ellensúly súlypontjával; c) a meghajtás továbbra is forgattyús rendszerű. Konegennek tehát sikerült megközelítenie az a=b feltételt, mellyel a csapágyakban nem keletkezett az előzőhöz hasonló nagy terhelést adó billenőnyomaték. Meg kell azonban jegyezni, hogy a merev. csapos meghajtó-rendszer miatt még e szitáknál is nagy erőket vett át az épület. 1911-ben újabb nagy jelentőségű szabadalmak láttak napvilágot. Először az amerikai (USA) Wolf-cég. majd az angol Robinson-cég jelentkezett szabadonlengő síkszitájával. A szabadonlengő rendszer megalkotásával az volt a cél. hogy a mozgáskor keletkezett káros erőket minimumra csökkentsék. Jellegzetességek (15. ábra): a) a szita négy tartón függ ; sí* 483 15. ábra A szabadonlengő síkszita (1911)
