Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Sárközi Zoltán: Kühne Ede
nál. Régebben a kovácsok és bognárok kivételével a zöm német származású volt [179]. A munkáslétszám, a forgalom és a jövedelmek jelentékenyen emelkedtek, nem így a munkabérek. Ezek változatlanul azon a szinten maradtak, amelyen már évtizedekkel korábban állottak. A napi 1—1,5 forintos, kivételesen 2 forintos kereset volt a legáltalánosabb most is [180]. Pedig az élelmiszerek drágábbak voltak, mint évtizedekkel korábban [181]. Az élelmiszerdráguiás mellett kisméretű munkaidő meghosszabbítás is észlelhető'. Míg régebben napi 10 órát dolgoztak a Kühne gyár munkásai, most ÍO1/^ óra a napi átlag, szombaton pedig 10 óra. Egy hétre tehát összesen 63 munkaóra esett [182]. Ilyen körülmények között indultak meg a gyár munkásságának első szervezkedési kísérletei. 1893-ban volt Mosonban az első munkás gyűlés, melyen Horváth Ferenc Kühne gyári munkás volt az előadó. Javasolta az egybegyűlt hallgatóságnak, hogy alakítsanak önképző és munkásegyletet. E célból egy 12 tagú bizottság megválasztását ajánlotta (4 kisiparos, 4 földműves és 4 munkás részvételével). Ezután egy Pozsonyból kiküldött szociáldemokrata emelkedett Szólásra, aki tüzes beszédével nagy mértékben hatott a munkás hallgatóságra [183]. Ez a hatás kezdetben elég tartósnak mutatkozott, bár 1894-ben már mint „örvendetes körülményt” említette a Kühne cég, hogy a „pozsonyi szocialista igazgatók által átplántált és az előző évben meglehetős sikerrel terjesztett tévtanok a lefolyt évben teljesen elvesztették a talajt a gyár alkalmazottai soraiban” [184]. Ami természetesen abban az esetben is csak átmeneti jelenség lehetett, ha a tőkés vállalkozó jelentésének teljes hitelt adunk. A feszültségekkel egyre inkább telítődő századvégi légkörben, a lenyugvó XIX. századdal csaknem egyidőben érkezett el Kühne. Ede is élete végéhez. 1893-ban még nagy népünnepély közepette ülte meg a cég fennállásának 30. évfordulóját [185], majd 1899-ben Weegmann Adolfnak, a műszaki osztály vezetője működésének 25. évfordulóját. Ez utóbbi alkalommal 14 olyan munkás megjutalmazására került sor, aki 25 évet töltött el a gyár szolgálatában. Ezek a következők voltak: Matauschek Jakab 32 év, asztalos Kohl János 31 év, asztalos Dubrava József 30 év, asztalos Buschek Félix 29 év Zwetling János 28 év Müller József 27 év Ferfőffy János 26 év, mázoló Paar Mátyás 26 év, lakatos Ttiibszam Károly 26 év Macheiner János 26 év, szerszámkészítő Paar András 25 év, lakatos Obinger Ferenc 25 év, lakatos Molnár János 25 év Wachtler János 25 év, esztergályos. 452
