Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)

Sárközi Zoltán: Kühne Ede

A felsorolt munkások 100-100 forintról szóló takarékbetétkönyvet kaptak. Az ünnepséget 350 terítékes vacsora zárta be, melyen a munkásság zöme is részt vett [186].

Alig néhány év telt el ezután, amikor 1903. december 13-án, élete 65. évében örökre lehunyta szemét Kühne Ede. Az elhúnytat végakaratához híven gyára asztalosműhelyében ravatalozták fel egyszerű fakoporsóban. Innen érckoporsóba tették át, majd ugyancsak végrendelete szerint munkásai vitték örökös nyugvóhelyére (9. ábra). Temetése napján s az azt megelőző hétfőn gyárában — életében kifejezett kívánsága szerint — bérlevonás nélküli munkaszünet volt.

Halálával lezárult a gyár történetének első, békésnek mondható korszaka. Kühne Ede egy viszonylag zökkenő nélküli, a kapitalizmus felfelé ívelő szakaszát magában foglaló, szerencsés kornak volt a gyermeke. Ezen kívül mint tőkés vállalkozó is osztályának legkitűnőbb egyéniségei közé tartozott. Puritán jellemű, egyszerű ember volt, aki sikerei közepette sem vágyott magas rangra. Mindvégig megőrizte életmódjában is azt a szolidságot, mellyel küzdelmes ifjú éveiben a mosoni gyárat megalapította. Moson megyén kívül nem is vállalt semmiféle országos iparpolitikai, vagy közéleti szerepet. Tagja volt Mosonmegye Törvényhatósági Bizottságának, alapítója a Mosoni Társaskörnek, a Moson-városi Takarékpénztárnak, s a Mosoni Önkéntes Tűzoltó Egyletnek.

Magánéletéről csak annyi bizonyos, hogy gondos családapa volt. Gyermekei nevelését, tanulmányait úgy irányította, hogy azok majdan átvehessék tőle a gyárat. Halála után a vállalat valóban családi részvénytársasággá alakult át. Károly fia belső munkatársa és cégtársa volt. Leveleiben bizalmasan tájékoztatta atyját külföldi útjainak minden lényeges eseményéről és élményéről. Ágoston nevű fia 1896-ban, 23 éves korában tragikus körülmények közt hirtelen elhunyt. Legkisebb fia, Lóránt, közgazdásznak készült. Leányai, Berta és Anna egészítették ki a népes családi együttest.

Munkásaival szemben tanúsított patriarkális magatartásáról már volt alkalmunk megemlékezni, kétségtelen azonban, hogy ezzel az osztályharcos munkásmozgalom fékezőjévé vált, amivel különben tudatosan is szembehelyezkedett. Munkásai szerették, s jellemző, hogy az ő idejében nem volt a gyárban sztrájk.

Végül német származása ellenére a magyarországi mezőgazdasági gépgyártás egyik harcos bajnokát tisztelhetjük benne, aki a belföldi piacnak főleg az osztrák és cseh gépgyáraktól való elhódítása érdekében rendkívül sokat tett. Ezért életében is nagyra becsülték [187]. A Rajna-Wesztfália vidéki ágyúgyáros fiában olyan bevándorolt németet ismertünk meg, aki keleteurópai hazánkban a mezőgazdaság békés felvirágoztatásával kapcsolatos ipari munkának sok maradandót alkotó úttörője volt.

453