Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Sárközi Zoltán: Kühne Ede
södő nagyparaszti gazdaságok a századforduló éveiben megnövelték a mezőgazdaság gépszükségletét [157]. Ezt a növekedést csak átmenetileg tudta megzavarni az 1880 óta tartó, s 1895-ben kulmináló agrárválság [158], továbbá az 1900—1903. évi kapitalista túltermelési válság, melyet a gépgyárak tekintetében az 1901. évi gyenge termés is elmélyített [159]. 1891-ben eladtak pl. 558 Hungária Drillt, 51 Balance Drillt, 118 járgányt, 98 cséplőgépet, 313 répavágót, 455 ekét, amiből 144 volt Sack-eke. Az eladott gyártmányok értéke ebben az esztendőben 402 619 Ft 35 kr volt [160]. A budapesti főraktáron kívül, melyet — mint említettük — Liptay Pál vezetett, aki fiatal éveiben szintén a helyszínen tanulmányozta az amerikai mezőgazdasági gépgyártás akkoriban egyedülálló eredményeit [161], s az ország nagyobb vidéki városaiban működő bizományosok mellett rövid ideig Galíciában, Bukovinában, külföldön pedig Romániában és Felső Olaszországban volt a cégnek képviselete [162], Az export megszervezése céljából Kühne Károly beutazta Romániát is [163]. A pénzügyi eredmények is változatlan fejlődésről tesznek tanúbizonyságot. 1891-ben a mérleg 606 130 Ft 25 kr-t mutatott. Ebből a vagyon 571 431 Ft 60 kr volt. 1894-ben a mérleg 958 492 Ft 87 kr, a vagyon 750 655 Ft 45 kr. 1902-ben a tiszta nyereség 185 476 korona 91 fillér volt [164]. Az 1896 óta meglevő főkönyvek tanúsága szerint a cég ekkor már komoly kapcsolatokat tartott fenn az ország nagyobb bankjai közül a Hazai Bankkal, a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bankkal, s végül a Győri Első Takarékpénztárral. 1898. ápr. 30-án váltóállománya 196 318 Ft 31 kr volt [165]. A vállalatnak a magyar mezőgazdasági gépipar egészén belül elfoglalt előkelő helyzetét igazolják azok a sikerek, melyeket 1890 után is elért a legkülönbözőbb kiállításokon. 1890-ben Temesvárott, Komáromban, Nagyszombatban, Vácott és Zágrábban szerepelt a cég kiállított áruival. A Temesvárott rendezett Délmagyarországi Ipari és Mezőgazdasági Kiállításon első díjjal, azaz díszokmánnyal tüntették ki [166]. Ezzel kapcsolatban Kühne Ede arról írt, hogy neki mint gyárosnak terhére vannak e rendezvények s „nem a maga jószántából, hanem egyesek, vagy egész testületek pressziójának engedve jelenik meg azokon.” A költségek a magas térdíjak s a folytonos képviselet miatt nincsenek arányban az elérhető haszonnal [167]. Megállapítására rácáfolt az 1894. évi lwówi (lembergi) kiállításon való szereplése, mely nagyot lendített a galíciai kivitelen [168]. Ugyanez évben a Nagyszöllősön rendezett arató versenyen a Kühne-féle Columbia aratógép első díjat, azaz aranyérmet nyert [169]. Az 1896. évi Budapesti Milléneumi Kiállításon Kühne Ede zsűritagként működött. így az általa kiállított gazdasági eszközök versenyen kívül állottak. E kiállítás mögötte maradt az 1885. évinek mind a kiállító cégek, mind pedig a gépek száma tekintetében. Kühne Ede gépgyára a következő gépekkel és eszközökkel szerepelt: 1. Szállítható művelő boronák, Laacke-féle szántóföldi borona, Acme porhanyító borona, háromtagú egyetemes henger. 450
