Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Károlyi Zsigmond és László György: Segner János András
Az első négy „Program”-ra Segner külön is felhívja a figyelmet: „Lesznek, akik ezt a munkát feleslegesnek fogják tartani. Pedig a természet dolgaiban akármilyen részletkérdésekben vizsgálódunk, azt sohasem szabad hiábavalónak tartanunk”. Segner hidraulikai gépének leírását az ötödik és hatodik „Programiban teszi közzé [54, 55], de leközli a Hannoverische Gelehrte Anzeigen című folyóirat 1750. évi 35. és 38. számában és az 1753. évi 60. számban. Míg a Program-okban tudományos jellegű az ismertetés, addig az utóbbi inkább népszerű mű. A 35. számban ábrát is közöl (1. ábra) és ennek jelölésével magyarázza gépének működését. „Ezen vízgép lényege a tetszésszerinti alakú és nagyságú AB edény, amely az álló CD tengely körül könnyen foroghat. Az edény alján van az EF kifolyócső, amely üres és a végén oldalt a tetszőleges F furat van rajta, a rajzon látható helyzetben. Ha az edénybe vizet töltenek és gondoskodnak a folyamatos utántöltésről, akkor az F lyukon a víz kifolyik és az edény a CD tengely körül a lyuk irányával ellentétesen elfordul. A forgás sebessége és vele a kifolyó folyadék mennyisége minden értéket elérhet, így az utántöltésről is ennek megfelelően kell gondoskodni, hogy a vízszint mindig azonos maradjon.” A forgás okát többen nem a kifolyó folyadéksugár impulzusában, hanem a levegő ellenállásában keresték. Segner a jelenség helyes magyarázatát adta, amit vákuumban lefolytatott sikeres kísérletével be is bizonyított. Ennek alapján kijelentette: „Ezért megállapítható, hogy az edény forgásának okát csak a nyíláson kifolyó vízsugárban kell keresni, azzal egyetértésben, amit Newton, Bernoulli és más ismert fizikusok tanítottak. Minden esetre annak magyarázata, hogy bizonyos irányban kifolyó vízsugár az edényt ezzel ellenkező irányban elfordítja, a következő: a vizet, amely meghatározott sebességű sugárban kilép, a felette álló folyadékoszlop mozgatja; ugyanez a nyomás, ami a folyadék kilépési sebességét előidézi, nem tudja ezt más módon kifejteni, csak úgy, hogy az ellenkező irányban is tovaterjedni törekszik, és ezáltal a cső kifolyó nyílással szemben levő falrészét nyomja. Ebből a vízzel telt edény ellentétes irányú mozgását létrehozó nyomás nagyságát is meghatározhatjuk.” Segner a centrifugális erőnek a folyadék nyomására, a kifolyási sebességre és a készülék forgási sebességére gyakorolt hatását is megmagyarázza: „Ameddig az edény nyugalomban van, mindkét okot, a lyuk méretét és a lyuk feletti folyadékoszlop magasságát önmagában szemlélhetjük. De amint az egész forgásba jön, a folyadéknyomáson kívül még másik ok is növeli a lyukon kifolyó víz sebességét. Ugyanis a körten mozgó víz a középponttól távolodni igyekszik, így nagyobb erővel hatol be az EF toldatba, mint amilyennel egyébként tenné. Ez a megnövekedett nyomás szükségszerűen növeli a kifolyási sebességet.” A forgásból eredő mozgási többletenergiát Segner igen helyesen ismeri fel, mikor a következőket írja:
