Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Károlyi Zsigmond és László György: Segner János András
„Ezen azt értjük, hogy a mozgató erő egy részét állandóan arra kell felhasználni, hogy az AB edénybe folyamatosan bevezetett vizet forgásba hozza és hogy ezzel az állandóan felhasznált erővel a gép már nem hajtható. Mindig marad bizonyos nagyságú erő, amely elegendő víz befolyása esetén, a külső ellenállás hiányában a gép sebességét növelni tudja” (2. ábra) Tehát az összes erőnek ez az utóbbi része a gyorsító erő. 1. ábra 2. ábra 3. ábra Segner hidraulikai gépe A Segner-kerék kísérleti formája Hogy a sebesség ilyen növekedésének van határa, amelynél egyensúlyi helyzet áll elő, ezt Segner is megállapította: ,,Ha azonban külső ellenállás lép fel — súly, amelyet a gépnek fel kell emelnie vagy mag, melyet lisztté kell őrölnie, — a levegő ellenállása, a gép súrlódása a C alátámasztáson, akkor mindent figyelembe véve a mozgás szükségszerűen egyenletessé válik. Egyébként a statikából ismert, hogy a hajtóerő annál könnyebben küzdi le az ellenállást, minél messzebb van az F lyuk a mozgás CD tengelyétől, illetve a gép azon pontjától, melyre az ellenállás hat.” A gép teljesítményét növelhetjük, ha: ,,A vízsugamt kibocsátó lyukból többet készítünk és az edényre is több csőtoldatot szerelünk.” Fenti elvnek megfelelő, négytoldatos kivitelű gépet láthatunk a 3. ábrán, mely az 1750. augusztus 19-én megjelent „Program”-!:ól való [54], Segner gépének gyakorlati alkalmazásával is foglalkozott és ezzel kapcsolatban azzal a problémával, hogy miként kell a gépet úgy kialakítani, hogy jelentős teljesítménv leadására is alkalmas legyen : „Ha gépem lénvegét már megértettük, nem nehéz ilven, vagy olyan alkalmazásnak megfelelően kialakítani, különösen ha hasonló gépek példái vannak 25 A Segner-kerék gyakorlati kivitele
