Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)

Tirser László: Láng László és fia, Láng Gusztáv

ahol az akkori világkiállításon képviselte a céget. Ez alkalommal ismerkedett meg azzal az óriási fejlődéssel, amely az erőgépek területén a tizenkilencedik század utolsó éveiben bekövetkezett, ekkor váltak ugyanis hosszú fejlesztési munka után, a gőzturbina, a dieselmotor és a nagy gázgép, megbízható, üzembiztos és a hagyományos dugattyús gőzgépnél gazdaságosabb erőgépekké. A két Láng ekkor jutott arra a meggyőződésre, hogy ezek gyártására kell áttérniök, ha üzemüknek a magyar gépiparban betöltött vezető szerepét a jövőben is biztosítani akarják.

Az 1883 — 84 évben a svéd de Laval és az angol Parsons által majdnem egyidőben feltalált akciós, illetve reakciós gőzturbina a századfordulóig olyan fejlődésen ment keresztül, hogy az addig egyeduralkodó gőzgép sikeres versenytársává válhatott. Az előbbivel szemben számos előnye volt: ide-oda mozgó részek nélküli egyenletes, gyors forgás, azonos teljesítmény mellett sokkal kisebb tömeg és ezáltal kisebb fajlagos helyszükséglet, mindezek következtében viszonylagosan olcsóbb beruházási költség és nem utolsósorban az egységteljesítményének majdnem korlátlan növelési lehetőségei. Mindezek a tulajdonságok tették alkalmassá forgó munkagépek közvetlen hajtására, különösen a gvorsforgású, 1500 és 3000 percfordulatú villamos turbógenerátorok hajtására, amelyek igen hamar az óriási ütemben bővülő vagy újonnan létesülő n így villamos gőzerőművek majdnem kizárólagos áramfejlesztő gépeivé váltak

18»

6. ábra

10 000 lóerős (7 000 kW-os) Zoelly-gőzturbinák az 1911. évből

275