Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Tirser László: Láng László és fia, Láng Gusztáv
Azáltal, hogy a Láng-gyár 1903-ban belépett a svájci Escher —Wyss gépgyár által létrehozott Zoelly-szindikátusba, amelynek célja a Zoelly-féle akciós gőzturbina elterjesztése és továbbfejlesztése volt s melynek tagjai között a berlini Siemens — Schuckert műveken kívül ismert német és hollandiai gépgyárak is szerepeltek, e turbina már meglevő szerkezetei és a vele szerzett tapasztalatok azonnal rendelkezésre álltak és a gyártás azonnal megindulhatott. A villamos áramfejlesztő- és egyéb vállalatok nagyobb áramfejlesztő gépek iránti keresletének fokozódására már a gyártás első éveiben nagymennyiségű. 400 és 4000 lóerő egységteljesítmény közötti gőzturbina-rendelés futott be. A megrendelésre kerülő turbinák egységteljesítménye egyre fokozódott és 1911-ben már 10 000 lóerőre (7000 kW-ra) emelkedett, amely teljesítmény abban az időben nemzetközi viszonylatban is a legnagyobbak közé tartozott (6. ábra). Ez, a gőzgépgyártástól erősen eltérő jellegű gyártási technológia új és nehéz feladatok elé állította Lángékat. Többek között viszonylagosan kis átmérőjű karcsú tengelyeket kellett t0,03 mm pontossággal megmunkálni és 3000 percfordulattal járó, viszonylagosan nehéz forgórészeket sztatikusan és dinamikusan kiegyensúlyozni. Ennél ismerkedtek meg az ún. ,,kritikus fordulatszám” fogalmával, amely a turbinagyártásnak még ma is egyik igen kényes pontja. A bevezetőben már említett új feladatokkal a múltban is mindig megbirkózó kitűnő dolgozószemélyzet együttműködésével és a meglevő szerszámgépek csupán némi átalakításával, illetve kiegészítésével e feladatokat is rövid idő alatt megoldották. A nagy erővel fejlődő gőzturbinagyártás az 1914—18 évek közötti első világháború ugyan alaposan visszavetette, de a háború után ez volt az a gyártási ág, amely a leghamarabb kapott ismét erőre. A Budapest — Kelenföld-i erőmű vezetője, Szikla Géza volt hazánkban az első, aki szakítva a hagyományokkal, a gőzerőművekben eddig használatos 12 — 16 att. kazánnyomásról 40 att-re tért át és rendelt ilyen nyomásra, óvatosságból előbb 3 házas, 1500 percfordulatú, később azonban már csak 2 házas, 3000 percfordulatú 25 000, illetve 32 000 kW-os turbinákat. Ezeket a közhasznú- és bányaerőművek 10 000 és 20 000 kW közötti turbinái követték (7. ábra). A nagyteljesítményű erőművi kondenzációs turbinák mellett kisebb, kb. 500 és 2000 kW teljesítmény közötti, az egyes ipartelepek gyártási gőzszükségletéhez alkalmazott ellenyomású vagy gőzelvételes kondenzációs turbinák gyártása töltötte be a háború utáni turbinaprogram többi részét. Új alapra tért át és evvel megújhodott a turbinagyártás, amikor a gyár, a Zoe/Zy-szindikátus megszűnése után, 1934-ben a világhírű Brown— Boverirendszerű reakciós turbinák gyártására szerzett jogot. (Az akciósnak vagy reakciósnak nevezett turbinák közötti elméleti különbség pontos definíciója a jelen megemlékezés kereteit lényegesen túlhaladná és itt csak annak megállapítására szorítkozunk, hogy előbbinél csak az álló (vezető) lapátkoszorúkban alakul át a nyomásenergia sebességi energiává, míg utóbbinál ez részben a járó lapát koszorúkban is bekövetkezik.) Ezzel az eddigi szerkezet alapvetően 276
