Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)

Károlyi Zsigmond és László György: Segner János András

tásban. Ilyen például a faktor, valódi tört, áltört, tizedes tört, arányosság belső és külső tagjai stb.

Mindezek kora egyik legképzettebb tankönyvírójának mutatják Segnert. Ennek ellenére igaza lehetett a korabeli véleményeknek, melyek szerint erősen túlbecsülte hallgatóinak képességeit és készségét, és hogy bár hallei elődjét a neves Christian Wolífot mélységben és logikai szigorúság tekintetében felülmúlta, közérthetőség tekintetében nem tudta utolérni (29).

Matematikai és fizikai tankönyveihez hasonlóan nagyszabású munkája volt élete vége felé — 1775-ben — közreadott csillagászati tankönyve is, melynek az egyetemi előadások, ill. felolvasások címet adta, hogy a kötetlenebb formával lehetőséget biztosítson magának a didaktikai szempontból szükséges ismétlések és összefoglalások számára, és hogy a bevezetésül szükséges matematikaigeometriai ismereteket is összefoglalhassa (64).

II. Segner fizikai és matematikai munkássága

Segner oktatói és tankönyvírói tevékenysége már önmagában is elegendő lenne ahhoz, hogy helyet biztosítson számára a tudományok történetében.

Segner azonban nemcsak kiváló tanár és szakíró, hanem alkotó tudós és gyakorlati érzékű feltaláló is volt. Életművének értéke és jelentősége akkor válik igazán világossá, ha összehasonlítjuk a korabeli ismert professzorokká] és tankönyvírókkal, pl. Hambergerrel, Krügerrel, vagy a hazaiak közül Makó Pállal, vagy Horváth Kér. János munkásságával. Ez utóbbiak is — ha talán egy-két évtizedes eltolódással is — ugyanazoknak a törekvéseknek voltak hasonló szintű képviselői, mint Segner. Velük szemben azonban Segner nemcsak a tudományok rendszerezője és hivatott közvetítője, hanem alkotó továbbfejlesztője is volt.

önálló és eredeti szemléletét minden területen érvényesíteni tudta, amivel fáradhatatlan és szerteágazó tevékenysége során kapcsolatba került, alkotókészsége pedig a hidrodinamika, mechanika és a matematika területén egyaránt maradandó eredményeket hozott létre.

A tudománytörténet elsősorban hidraulikai eredményeit : a reakciós turbina előfutárjának tekinthető Segner-kereket, valamint a folyadékok felületi feszültsége fogalmának bevezetését tartja számon. A köztudatban is úgy él — K. Keller nyomán (29) — minta „turbina atyja”. A „Segner-kerékkel” kapcsolatos tanulmányai elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt döntő jelentőségűek voltak, mert ezek szolgáltak kiindulópontul Euler számára a turbinaegyenlet megfogalmazásában, mely a turbinák kifejlesztésének elméleti megalapozását jelentette (9-11, 13-14).

Hasonló jelentőségű volt a pörgettyű elméletével kapcsolatos tanulmánya,

22