Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)

Károlyi Zsigmond és László György: Segner János András

egyikén, Halléban is egyetlen professzor adta elő a filozófiát, matematikát és a fizikát — összesen heti 19 órában. (1756/1757. tanév első félév.)

Heti négy órában bevezető stúdiumként algebrát adott elő — Clairaut könyvének német fordítása alapján; heti öt órában aritmetikát és geometriát — saját munkája alapján; heti hat órában pedig kísérleti fizikát — ugyancsak saját könyve megfelelő része alapján, végül pedig heti öt órában metafizikát és logikát a wolfiánus s’ Gravesande „Introductio ad philosophiam” c. munkája alapján, melyet hallgatói munkájának megkönnyítése érdekében utóbb maga fordított le németre.

Az előadások anyagának tartalmi gazdagságát látva, nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy ez az idő már bizonyos specializálódást, könnyebbséget jelentett korábbi göttingeni működéséhez viszonyítva, amikor a filozófiai kar mellett az orvosi kar anyagának előadásában is részt kellett vennie.

A hazai XVIII. századi egyetemi oktatás differenciálatlanságában sem kell tehát feltétlenül az elmaradottság jelét látnunk, hanem talán a kor enciklopédikus, polihisztori törekvéseinek egyik megnyilvánulását is.

Ha pedig megnézzük Segner tankönyveinek tartalmát, meg kell állapítanunk, hogy ezeknek az átfogó, szintetikus törekvéseknek egyáltalán nem érezhető semmiféle káros hatása a könyvek színvonala tekintetében (33).

Fizikai könyvei például rendkívül korszerű anyagot tartalmaznak, korszerű és logikus beosztásban, és didaktikailag is mintaszerű feldolgozásban: felépítésük tekintetében is a mai modern fizikakönyvek előfutárának tekinthetők. A harmadik kiadás 10 fejezete például felöleli a szilárd, cseppfolyós és légnemű testek sztatikáját, a hőtant és elektromosságtant, fénytant, rezgéstant és a hangtant, valamint az égi mechanikát és a meteorológiát. Segner teljesen ura volt anyagának: az erőfogalom ismertetése, az általános gravitáció éppúgy nem okozott neki gondot, mint a légköri elektromosság kérdése. (Itt nem szabad elfelejteni, hogy tankönyvei Franklin úttörő vizsgálódásai idején jelentek meg.) Egyedül a hőtan és a fénytan az, melynek kérdéseiben éppoly bizonytalan, mint kortársai, azonban még itt is igen világosan — kortársainál is élesebben — látja a felvetődő és megoldásra váró problémákat [4, 17, 28, 40-40/b] (33).

Matematikai tankönyvei ugyancsak az első modern matematika tankönyvek közé tartoznak, melyeket nemzedékek tekintettek mintának. A korábbi matematikai tankönyvek ugyanis általában csak szabályokat közöltek, vagy — magasabb szinten — esetleg újabb eredményeket is ismertettek, azonban azok levezetésére, bizonyítására nem fordítottak gondot. Segner az inkább csak kivételt jelentő korábbi, ill. korabeli matematikai tankönyvek (Tacquet, Sturm, Kaestner, Karsten stb.) gyakorlatán túlmenve nemcsak rendkívül szerencsésen foglalja össze a múlt hasznosítható eredményeit, hanem rendszeres és módszeres, feldolgozással teszi a szélesebb rétegek számára is hozzáférhetővé a kor kiemelkedő vívmánvait (14, 48, 61, 63).

Tankönyvírói minőségében jónáhány olyan latin és német kifejezést alkotott és vezetett be, amelyeket számos nyelvben használnak ma is, szószerinti fordí-21