Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)

Baránszky-Jób Imre: Zámor Ferenc

ez. A kocsik születésénél az eszmétől a megvalósulásig sok vajúdó kín, óriási összehangolási munka, új és új feladatok tömkelegé várt megoldásra. Hiszen például az egyiptomi és az argentin kocsik légjavító l erendezéseit is maga a Ganz-gvár tervezte és készítette. Természetes, hogy ehhez egy kitűnő mérnökgárda kellett, de mégis a legfőbb érdem azé a vezetőé, aki nemcsak irányította felülről ezt az együttest, hanem maga is döntő ötletekkel mozdította elő a sikert — nem feledve emellett, hogy ő tanította, nevelte fel ennek a mérnökegyüttesnek legnagyobb részét. Nemcsak a karmesteri pálca volt Zámor kezében, hanem a vezénylés mellett felváltva játszott a különböző hangszereken. Sőt olykor a partitúrát is maga írta, de az „összhangzatot” feltétlenül ő inspirálta és vezette. Távol áll tőlem, hogy mint egykori beosztottja és munkatársa indokolatlan dicshimnuszt zengjek róla. De amint múlnak az évek és újabb, újabb tapasztalatokat szereztem, mindjobban élesednek a körvonalak Zámor jelentős tevékenysége körül. — Vegyük ugyanis a műszaki szerepét. Minden kis részletben nemcsak véleményét nyilvánította magáról a szerkezetről, hasznos tanácsokat is adva, hanem az egésznek az összefüggését tartotta kezében . A Ganz-gvár akkor maga tervezte, gyártotta a kocsiszerkezetet, a motort, a sebességváltót, a vezérlést, a légjavító berendezést, a fűtőkazánt, a villamos gépeket stb. s a szálak az ő kezében futottak össze.

Ezen a működésén kívül megalkotta a nagysebességgel egyedülfutó motorkocsihoz alkalmas forgóvázat. Felismerte, hogy a laprugók a munkafelvevő, illetve -emésztő képességükhöz képest túl nehezek, később a lapok közötti súrlódás miatt keményednek, nagy a helyigényük ; a helyes tehát az, ha kizárólag csavarás gumirugót alkalmazunk. Következetesen keresztülvitte a futásjóság növelésére az igen szoros pontos csapágy vezetést, amit viszont csak egy önbeálló hordógörgős csapággyal tudott megoldani, ez alá akasztva a csavarrugókat hordó kiegyenlítő himbát. Ezzel a két elvvel lehetővé tette azt is, hogy a rugófelfüggesztés a forgóvázhossztartó szimmetriasíkjába essék s így a torziós igénybevételek csökkenjenek. A kígyózás további kisebbítésére a csúszópofákon vitette át a kocsi- és az utassúlyt, a forgótányér vagy a forgócsap csak vízszinteserőhatásokat kapott. — Mindezzel messze megelőzte a külföldi nagy gyárakat úgv, hogy joggal írhattuk a Járművek 1959. évi 3. számában:

„Kevesen tudják talán, hogy ezek az „új” elvek pontosan annak a forgóváznak ismérvei, mellyel, „Árpád” sínautóbuszával már 1934-ben a világ elé lépett a Ganz Waggongyár, Zámor Ferenc elgondolásai alapján.

Nem a véletlenek egyezéséről van szó. A magyar mérnökök önálló, céltudatos munkája előzte meg ezzel évekkel a külföldet és a Középeurópai Va'sútigazgatóságok Egyesülete nagydíját ítélte oda érte annak idején.

A csapágyak két oldalán, rövid himbára támaszkodó csavarrugók, a zárt keresztmetszetű tartókból összehegesztett, nagy merevségű forgóvázkeret jellemzi a Ganz forgóvázakat. Ilyenek futnak a messze külföldre elkerült motorkocsik alatt — és talán elmondhatjuk — példájuk nyomán épült meg a korszerű európai személykocsiforgóvázak jelentős hányada.”

251