Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Baránszky-Jób Imre: Zámor Ferenc
A műszaki hozzáértésén és alkotó tevékenységén kívül nem gyó'zzük hangoztatni kereskedői, szervezői és ,,diplomata” képességeit. Az egyiptomi üzlet előtt és alatt többször volt Kairóban, Alexandriában. A licenciák eladási ügyében, az argentin és egyéb rendelések megszerzése végett járt a következő helyeken : Ausztria, Románia, Olaszország, Belgium, Anglia (London, Birmingham), Spanyolország (Barcelona, Bilbao), Jugoszlávia (Belgrád, Dubrovnik), Argentína stb. — Útjait — úgyszólván mindig — egyedül tette meg. Műszaki, kereskedői, kalkulációs tudása, nyelvismerete ezt lehetővé tették. Előnyére vált jó modora és nagy általános műveltsége, ami a hivatalos tárgyalásokon kívüli félhivatalos érintkezésekben volt hasznos. (A Ganz-gyárból „bizottság” csak egy útra, 1938-ban az argentin útra ment, mely valóban hozott nagy rendeléseket, megszervezte véglegesen a karbantartást, a javítást erős Ganzérdekéltséggel.) — Természetesen nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy Zámor a Ganz-gyár nagyszerű, rugalmas és mozgékony export-szervezetének támogatásával, előkészítésével, pénzügyi fogásaival érhette el átlagon felüli sikereit. A már jelzett műszaki erősségek létrehozása és az összhang biztosítása mellett nagy súlyt vetett a motorkocsik üzemének megszervezésére. Ebben természetesen a gyár több tényezője is részt vett. így például elsősorban Melcher László, aki Romániában, majd az előbb említett argentin „bizottság” előtt a helyszínen rendezte a motorkocsiüzem függő ügyeit és tárgyalt újabb rendelésekről. A jó motorkocsiüzem megszervezéséhez az első lépés az volt, hogy már a gyártás alatt módot gyújtott — előnyös feltételek mellett — a Ganz a vasút szakembereinek agyárban való kiképzésére, majd az üzembehelyezés után is, bőven adott oktató és service-személyzetet. Az üzem helyes kézben tartásának legjobb módja Zámor és a gyárvezetőség szerint az volt, hogy a Ganz bizonyos — üzemkilométerenkint számított — összegért vállalta a javítást és a karbantartást. Ezt lehetővé tette az a körülmény is, hogy a motorkocsik minden részletét a Ganz-gyár tervezte, gyártotta s így a vasúttal szemben egységes felelősséget és osztatlan jótállást tudott vállalni. Egy másik tényező — aminek jelentőségét azóta több tapasztalati tény igazolása alapján már előbb is említettük — a tartalék- és pótalkatrészek állandó készenléte, az azonnali felhasználás vagy diszpozíció lehetősége. Egy vasútüzem számára ez létkérdés. S Zámor — munkatársaival együtt — az egész üzletet képes volt a vasút szemszögéből nézni. Nem a megrendelő alázatos kiszolgálása volt ez, hanem annak felismerése, hogy ezzel a módszerrel lehet a vasutat és annak szakembereit, vezetőit barátainkká, újabb rendelésre alkalmas alanyokká tenni. Mindez a sok tényező a rendelések sorozatait hozta: Románia, Olaszország, Spanyolország, Lengyelország, Belgium, Egyiptom, Argentína, Uruguay, Jugoszlávia, Bulgária, India, Dél-Afrika vasutai rendeltek Ganz-motorkocsikat — a magyar vasutakon kívül. És ezek felett a nagyobb ipari államok szívesen vásárolták a Ganz-gyártól a licenciákat. így a román Malaxa, a holland Stork, a francia Als-Thom, a belga Soc. d’Électricité et de Mécanique (SEM), a lengyel Cegielski, a spanyol Hispano-Suiza, az angol Metropolitan-Vickers 252
