Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Baránszky-Jób Imre: Zámor Ferenc
Pogány Sándor a vasút vezérigazgatója a balatonparti forgalmat akarta javítani. Ezt a járműtípust növelni nem lehetett, az új igényeket viszont nem elégítette ki. Új utat kellett keresni, hogy a motoros üzem rugalmas lehessen. Erre voltak alkalmasak a könnyű 2- és 3-tengelyű motorkocsik. A motorok kezdetben benzinüzeműek voltak. A lamellás sebességváltók alapelvei már ezek ben a kocsikban jelentkeztek. Időközben Jendrassik György már befejezte a Ganz-gyárban az új alapelven tervezett és később világhírűvé vált nyersolajmotorjának kísérleteit. Ez a motor lett a Ganz-gyár motorkocsi gyártási tevékenységének az alapja, mely nélkül a későbbi világsiker aligha következett volna be. 1928-ban meg is jelent az első Ganz-J endmssik Diesel-motor a sínen, a Duna —Száva —Adria Vasút (Déli Vasút) egy motorkocsijában. 1929 —30-ban a MÁV kapott egv-egy próbakocsit és 1932-től már csak nyersolajmotorral (Ganz-Jendrassik) készültek a motorkocsik. Ezáltal az üzemanyagban további kb. 70%-os megtakarítás jelentkezett. Ezektől a hazai vasutaknak 172-t és hozzájuk 117 pótkocsit szállított a Ganz-gyár. A hazai sikerek magukra vonták — persze megfelelően elhelyezett igen ügyes propaganda eredményeként — a külföld érdeklődését. Francia, olasz, belga, rcmán stb. vasútigazgatók tanulmányozták az új magyar specialitást : elsősorban az új Ganz-Jendrassik motort, a jól megépített motorkocsikat és a különlegesen megszervezett vasúti motorkocsi üzemet. Ez utóbbinak volt egy külön nagy titka: a tartalék- és pótalkatrészek időben való elkészítése, illetve állandó készleten tartása úgy, hogy a vasút bármikor megkaphassa azokat és az üzem egy órára se álljon le ezek hiánya miatt. A külföldi vasutaknál persze nem volt elég a Magyarországon látott kitűnő példa. Érvényesíteni akarták a saját szempontjaikat. Egyéb — hazai ipari — érdekek is játszottak közre. Mindezek ügyes, mondhatnánk: diplomatikus elintézésére igen alkalmas volt Zámor Ferenc. Ezért utazott a húszas években l»cli:iumba, Jugoszláviába, Lengyel-, Olasz-, Spanyolországba. Nem is egyszer. Mindenütt ért el sikereket, hozott haza rendelést. Legfőképp Romániában volt eredményes működése, ahol a Ganz-gyár motorkocsis próbaüzemet rendezett be, amely a vasút vezetőségére meggyőzően hatott. Ebből később sokmiliós üzlet származott : 175 motorikus berendezés, 240 személykocsi motorizálására adott licencia és az ezzel kapcsolatos szállítások. Bár kétségkívül szükséges volt a pénzügyi vonalon erős mozgósítás és bizonyos magasabb összeköttetések megszerzése is, de az alapvető, meggyőző munkát a műszaki-gazdaságossági téren Zámor Ferenc végezte. Mindez azonban csak praeludium volt egy nagyobb mesterműhöz. Egyrészt a szerzett tapasztalatok alapján, másrészt a növekvő motorkocsi-utazási igények, valamint a külföldi verseny nyomására — mert bár tőlünk tanultak sokat az előrehaladottabb országok gördülőanyaggyárai és vasutai, mégis a nagyobb ipari potenciáljukkal a nagyméretű motorkocsikat kezdték kifejleszteni — a Ganz-gyár is, megint Zámor indítására, foglalkozott a nagy négytengelyű motorkocsik megalkotásának gondolatával. Az első konkrét igény 243
