Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)

Károlyi Zsigmond és László György: Segner János András

tést állapít meg számára, gondoskodik átköltözésének költségeiről, titkos tanácsossá nevezi ki és elismeri, ill. honosítja a család magyar nemeslevelét (29).

Az egyetem pedig azzal juttatta kifejezésre megbecsülését, hogy bevezette az „első professzorai címet számára, amivel az egyetemi tanácsban a prorektor és az igazgató mellett a harmadik hely illette meg, s előadásait a programban a többi professzcrétól elkülönítve ismertették.

A hallei nvugodtabb időszak is a göttingeni korszakhoz hasonló eredményeket hozott Segner számára. Itt adta ki korábbi matematikai és fizikai tankönyveinek átdolgozott és tővített újabb kiadásait, itt írta meg csillagászati tankönyvét, és újabb programjai mellett ebben az időben jelentős dolgozatai jelentek meg a berlini és a pétervári akadémiák folyóiratában is [60 — 66, 81-89].

Hallei működését is egy a göttingeni bemutatkozó programjához hasonló, de tudományos szempontból annál sokkal jelentősebb tanulmány közreadásával kezdte, melyben a pörgettyű működésének elméleti kérdéseit vetette fel, s mellyel indítékot adott Eulernek a forgó merev testek közismert mozgásegyenletének felállításához. (Erre a kevéssé ismert tanulmányra a későbbiekben még ismételten visszatérünk.) [60]

Irodalmi munkásságában ezután már nemigen vet fel új témákat, inkább csak korábbi kedvenc problémáival foglalkozik. Évtizedek tapasztalataival gazdagodott működése pedagógiai szempontból azonban még magasabb szintre emelkedik, mint göttingeni idejében. Csiszolja, tökéletesíti és bővíti korábbi tankönyveit és új tankönyveket ír.

Egész életét hivatásának — mint mondta : embertársai hasznának — szentelte, s még halálos ágyán — 73 éves korában is — könyvet írt és szemléltető oktatási eszközt szerkesztett. Utolsó tankönyve postumus munkaként fia kiadásában jelent meg.

Élete irigylésre méltóan harmonikus és tökéletes volt: nemcsak tudományos eredményekben volt gazdag, hanem — bár nem kereste —, munkájánák gyümölcseit is élvezhette, az ennek kijáró elismerés is végig kísérte pályáján. Ezt pedig szellemi képességei mellett elsősorban erkölcsi értékeinek, rendkívüli egyéniségének; emberiességének, önzetlenségének köszönhette. Kortársai — elsősorban kollégái és tanítványai — életét, magatartását, hivatásszeretetét egyaránt példának tekintették.

Szinte filozófusi emelkedettségű — kicsinyes féltékenységtől és hiúságtól mentes — egyéniségére, igazi tudóshoz méltó magatartására jellemző Eulerhez való baráti viszonya is. Kétes prioritás esetén átengedte az elsőbbséget a matematika terén magánál kiválóbtnak tekintett barátjának, aki viszont hasonlóképpen nagyra értékelte Segner mechanikai eredményeit és ismételten hangsúlyozta azoknak az indítékoknak a jelentősécét, melyeket Segner hidrodinamikai kutatásaiból, ill. a Segner-kerék gondolatából, vagy a pörgettyűről szóló tanulmányából merített . . . (9—14).

18