Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)

Károlyi Zsigmond és László György: Segner János András

raényes. A nagyobb hallei egyetem pedig éppen ezt a lehetőséget kínálta számára.

Későbbi irodalmi munkásságából eltűnnek az orvosi és kémiai kérdések — viszont a matematika és fizika mellé felsorakozik az asztronómia, melyet az előbbiekkel szorosan összefüggő tudományterületnek tekintett, s mellyel élete végéig egyre fokozódó érdeklődéssel foglalkozott [50, 64, 77 — 78, 80 stb.].

Bár, mint említettük, sem az orvostudomány, sem a kémia terén nem fűződnek nevéhez önálló eredmények, a tudománytörténet itt is számon tartja, mint a descartesi matematikai szemlélet alapján álló szélsőséges ún. „iatromatematikai” irányzat, ill. iskola ellenfelét és megcáfolóját, aki tagadta, hogy a matematikának jelentős szerepe lehetne az orvostudományokban és az orvosképzésben (48).

Emlékezetesebb ennél a meteorológia és a csillagászat terén kifejtett tevékenysége. A meteorológiatörténet őt tekinti a matematikai meteorológia megalapítójának. (19) A csillagászat terén pedig nagy érdeme annak a felismerésnek a hangsúlyozása, hogy a csillagászati megfigyelések a matematika és fizika oktatásának és művelésének fontos eszközét jelentik. Ezért szervezte meg 1748 — 1754 között a göttingeni egyetem csillagvizsgáló intézetét, mely később — többek között — Gauss működésének is színhelyéül szolgált (29, 69).

Nemcsak felépítette és vezette a csillagvizsgáló intézetet, hanem maga is rendszeresen végzett csillagászati észleléseket, melyek eredményeit folyamatosan közreadta a szaksajtóban.

Ilyen előzmények és eredmények után a kortársak számára is meglepő módon 1754-ben — 50 éves korában — váratlanul elhagyta két évtizedes működésének színhelyét, Göttingent és elfogadta Halléban az egykori vitapartner, Christian Wolff megüresedett katedráját. Elhatározása különösen akkor tűnik meglepőnek, ha tudjuk, hogy kevéssel előbb a nagyhírű pétervári akadémia meghívását utasította vissza azzal, hogy nem akarja elhagyni Göttingent, ahol jól érzi magát s ahol jövőjét minden tekintetben — anyagi tekintetben is — biztosítva látja. Az uralkodó kifejezett kívánsága és barátja Euler rábeszélése mellett bizonyára döntő súllyal esett latba az európai hírű Wolff katedrájának tekintélye, a kor legelőkelőbb egyetemének számító Halle hírneve, és nem utolsósorban az az erkölcsi elégtétel is, amit ez a meghívás — a korábbi mellőzés miatt — jelenthetett számára. Az is lehet, hogy elkeserítették a göttingeni csillagvizsgáló megszervezésével kapcsolatos intrikák és féltékenykedések. Minden esetre az elhagyott göttingeni egyetemen kollégái némi nehezteléssel kísérték távozását.

Halléban viszont annál nagyobb megbecsüléssel fogadták az akkor már európai hírű tudóst, aki 1739-től tagja volt a londoni Royal Society-nsck, 1747-től a berlini Akadémiának, 1751-től a Gittingeni Kir. Tudományos Társaságnak és 1754-től a pétervári Akadémiának is, ahová kevéssel előbb — Euler ajánlására — professzornak is meg akarták hívni.

II. Frigyesnek a hallei kinevezésről szóló dekrétuma megkülönböztetett fize-2 Műszaki nagyjaink I.

17