Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)

Károlyi Zsigmond és László György: Segner János András

Segner uramat, hogy derekasan abszolválta stúdiumait, sőt kollégiumot is olvasott, jó mathematikus, oda fel professzorságot is várhatna . . (32).

Segner azonban nem sokáig mai’adt városi orvos Debrecenben. Egy év múltán — nem tudni inkább a tudományos munkalehetőségek és az egyetemi pálya ígéretének, vagy egy elhagyott menyasszony sürgetésének engedve — visszatért Jénába.

Weszprémi lokálpatriotizmusa a szerelem hálójának rovására írja távozását (67) valószínű azonban, hogy legalább annyira hiányzottak Segnernek Debrecenben — „magyar parlagon” — az egyetemi barátok s általában a német egyetemi városok élénk szellemi élete. Érthető tehát, hogy a kettős vonzás hatására nem tudott nemet mondani a weimári herceg meghívásának, aki magánelőadások tartácára kérte fel, s ígéretet tett neki az egyetemi katedrára is. Hogy mennyire nem anyagi szempontok, hanem a tudományos perspektívák vezették Segnert elhatározásában, azt mutatja az is, hogy az ugyanekkor felajánlott udvari tanácsosi címet nem fogadta el.

Jénában előbb magisteri címet — és ezzel együtt előadási jogot (1732) — majd az elismeréssel fogadott előadások hatására rövidesen rendkívüli tanári címet (1733) kapott.

Miután pedig megélhetése biztosítva volt, még 1732-ben feleségül vette egykori professzora és barátja, Teichmeier udvari tanácsos leányát Maria Carolina Sophiát.

Állítólag már ekkor szóba került a még tekintélyesebb hallei egyetemre való meghívása is, azonban ez az ott működő wolffiánus professzorok ellenállásán megbukott (29).

Segner jénai tartózkodása idején kezdte meg Georgia Augusta von Münchausen a göttingeni egyetem szervezését (1736 — 1737). Ez az egyetem a kor új áramlatainak a szülötte volt : minden teológiától függetlenül, kizárólag a világi tudományok és természettudományok művelését tekintette céljának, tanárai pedig a legteljesebb szellemi szabadságot élvezték. Tudományos munkájuk támogatására az alapító nagyszerű kön}rvtárat szervezett, a publikáció lehetőségét pedig a — később világhírűvé vált folyóirat — a „Commentarii Soc. Reg. Scientiarum Göttingensis” megindításával biztosította. Minden lehetőség meg volt tehát ahhoz, hogy Göttingen a német természettudományi kutató munka központjává váljon. A fizika és matematika tanszékére G. E. Hambergert kívánták meghívni a jénai egyetemről, aki azonban a meghívást nem fogadta el, hanem legkiválóbb tanítványát, Segnert ajánlotta maga helyett. így került Segner — 1735. aug. 31-i kinevezésével — a göttingeni egyetemre.

Segner göttingeni bemutatkozó programja reprezentatív jellegű munka volt, amely a legegzaktabb tudomány, a matematika jelentőségének ismertetése után a forgástestek geodétikus görbéinek problémáit vetette fel, és ezek megoldását Clairaut-hoz hasonló módszerrel adta meg, azonban — mint az a szövegből megállapítható — nyilvánvalóan a francia kortárstól teljesen függetlenül [5].

15