Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Károlyi Zsigmond és László György: Segner János András
Ők alapították a pozsonyi lyceumot és építették a lutheránus templomot. Segner atyja S. Mihály is tekintélyes kereskedő volt és városgazda. [I]* Segner iskoláit Pozsonyban — az ősei által alapított és Bél Mátyás igazgatása alatt álló lyceumban — majd Győrben végezte és 1724-ben Debrecenben folytatta. A filozófiai-fizikai tanszéken itt ebben az időben Szilágyi Márton helyettesített. Bár az itteni fizikaoktatás abban az időben még lényegében a spekulatív kartézianizmus alapján állt, a matematika-fizika és csillagászat oktatása egészében véve feltétlenül magasabb színvonalat képviselt, mint amilyen a kor hazai átlagszínvonala volt (33, 51 stb.). Pályája indulásánál Bél Mátyás és Szilágyi Márton mellett ott találjuk a kor egy másik, még jelentősebb hazai szellemi kiválóságát — a század kimagasló mérnök-polihisztorát — Mikoviny Sámuelt is. Segner az ő hatására és vezetésével kezdett el már igen korán matematikával foglalkozni (29). Tanulmányait kétszer is félbe kellett szakítania: egyszer az 1712. évi pestis, másodszor pedig tífuszos megbetegedése miatt. Valószínűleg ez vezette a termés,zettudományi-matematikai érdeklődésű ifjút az orvosi és gyógyszerészeti tudományokkal való foglalkozáshoz. Ez irányú tanulmányai előkészítésére a lyceum után a pozsonyi gyógyszertárban mint gyakornok működött. A debreceni filozófiai tanulmányok után az ervosdoktori oklevél megszerzése végett a jénai egyetemre ment. A pályaválasztás tekintetében azonban nem döntött véglegesen: egyidejűleg hallgatott filozófiát, fizikát, matematikát és orvostudományi előadásokat. Korábbi érdeklődésének megfelelően legelőször egy kémiai és egy matematikai tárgyú dolgozatával tűnt fel [1, 2], de nagyobb eredményeket a matematika terén ért el: két év után már önálló előadásokat tartott. Korán feltűnt előítéletektől és iskolás tekintélytisztelettől mentes önálló gondolkodásával és a tények elfogulatlan vizsgálatával, ami később nemegyszer összeütközésbe sodorta a körülötte uralkodó porosz szellemmel. ,,Ezért volt képes — mint egy korabeli feljegyzés mondja — azokon a tudományterületeken, amelyekkel foglalkozott, új és jelentős felismerésekre jutni, már olyan életkorban, amikor mások e tudományok, alaptételeit is alig képesek még felfogni” (29). Tanulmányait 1729-ben fejezte be, s 1730-ban szerzett orvosdoktori oklevelet [3], Mikor végzett, tanárai hiába próbálták visszatartani az egyetemen, a honvágy hazahívta: mint orvos hazájában, Magyarországon akart dolgozni. Előbb Pozsonyba ment, majd Defrecen ,,városi-fizikusi” — ahogy ma mondanánk: „tisztiorvosi” — állását foglalta el. Bél Mátyás, aki jól ismerte az ifjú képességeit, igen melegen ajánlotta erre a hazai viszonylatban igen nagy kitüntetést jelentő s anyagilag is tekintélyes állásra, mint arról Szeremlei Sámuel debreceni nótárius levele tanúskodik: „...Bél uram... fölötte igen commendálja * A római számú hivatkozás a felhasznált egyéb dokumentumokra utal. 14
