Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Károlyi Zsigmond és László György: Segner János András
Segner János András a turbina atyja, orvos, matematikus és fizikus. A reakciós turbina alapelvének feltalálója. I. Segner János András élete, tanári és irodalmi munkássága Segner János Andrást a neves XVIII. századi fizikust és matematikust, aki Pozsonyban 1704. okt. 9-én született, nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi tudománytörténet is számon tartja. De megemlékezik róla — sőt magáénak vallja — más nemzetek tudománytörténeti irodalma is. Így számon tartja a szlovák tudománytörténet, hiszen szülővárosa, Pozsony, ma Szlovákia fővárosa. De igényt tart rá — és még több joggal — a német tudománytörténet is, hiszen a legjelentősebb német egyetemeken: Jénában, Göttingenben és Halléban működött, s tevékenységével számottevő szerepet játszott a XVIII. század német tudományos életében. (1, 18, 29, 34, 41, 47, 69 stb.)* Kétségtelen ugyan, hogy hazai tudományos életünkre, egyetemi oktatásunkra nem volt közvetlen hatással — mégsem mondhat le róla a magyar tudománytörténet sem, mert nemcsak hogy az akkori Magyarország területén született, tanult és egy ideig — 28 éves koráig — működött is, hanem elsősorban azért, mert maga is magyarnak vallotta magát, s késői tanári működése során is megkülönböztetett figyelemmel foglalkozott a német egyetemeken tanuló honfitársaival: segítette és támogatta őket. [1] (53)* Régi mulasztást pótolunk tehát, amikor az eddigi néhány rövid cikk és részlettanulmány után önálló — és a megszabott keretek nyújtotta lehetőségeken belül — teljességre törekvő monográfiát adunk közre életéről és működéséről magyar nyelven is. A lutheránus Segner család a reformáció kezdeti idején, a XV/XVI. század fordulóján a vallásüldözés elől menekülve vándorolt be Magyarországra és telepedett meg Pozsonyban. Segner János András ősei azonban nemcsak hazát találtak a vallási türelem és lelkiismereti szabadság akkori szigetén, hanem maguk is jó hazafiakká váltak: a török elleni harcokban ismétetlen kitüntették magukat és 1596-ban magyar nemességet nyertek. A család Pozsony első családjai közé számított, tagjai főbírói és egyéb magas városi funkciókat töltöttek be s vezető szerepet játszottak a lutheránus egyházközség életében is. * Szögletes zárójelben Segner J. A. munkáira, kerek zárójelben pedig a rávonatkozó irodalom megfelelő tételeire hivatkozunk. 13