Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)

Gombás Tibor: Jendrassik György

így érthető az, hogy az utóbbi három évti­zed alatt a Ganz Vagongyárba főjavításra be­hozott különféle motor befecskendezőszivaty­­tyújának alkatrészei alig szorultak cserére, vagy javításra, sőt sok szivattyúhoz hozzá sem kellett nyúlni. A befecskendezőszivattyúkkal kapcsolat­ban még meg kell említenünk, hogy azok Árpay Károly említett üzemében készültek, eleinte teljes egészükben, később a szivaty­­tvúknak perselye, dugattyúja és néhány pon­tosabb méretű, edzett alkatrésze, valamint a szabályozó ékpárok, továbbá a porlasztó hüvelye és a fúvóka. Megbízható gyártásuk, rövid szállítási határidejük, ami különösen a kísérleteknél volt nagyon fontos, nemkülön­ben szolid áraik megbecsülést szereztek a magyar kisiparnak, Jendrassik és Arpav kö­zött pedig őszinte barátságot alakítottak ki. Az elégési tér Általában a mellékkamrás elégési terek biz­tosítják jobban a turbulenciát a tökéletes elégéshez, ezért kis motoroknál ez van legjob­ban elterjedve, bár meg van az a hátrányuk, hogy hűtőfelületük aránylag nagyobb, mint a közvetlen befecskendezésű elégési térnél és emiatt hatásfokuk valamivel kisebb. Jend­­rassik motorjai mind ilyen mellékkamrásak, pontosabban elckamrásak, melynél az elő­­kamra mintegy 40 százalékát teszi ki a komp­­ressziótémek. Az előkamra, egy a porlasztó tengelyébe eső főfuraton és egy vagy több mellékfuraton át közlekedik a fő elégési térrel. Jendrassik nem nyilatkozott arról, hogy milyen nagyságú lökettérfogatig szándékozik ezt az elégési teret alkalmazni, ő valamennyi motorját így tervezte meg egészen a legna­gyobb, egyben legutolsó, de csak kísérletre került 37 liter lökettérfogatú motorjáig és ezek a lökettérfogattal mind emelkedő hatás-2. ábra A Ganz—Jendrassik motorok elégési terének fejlődése 159

Next

/
Thumbnails
Contents