Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Terplán Sándor: Csonka János
A megbízás alapján a gyárak Csonka János irányításával gyorsan hozzáfogtak a munkához. A mechanikai munka elvégzését Csonka János maga vállalta, az öntvényeket hozzá a Röck-gvár szállította. Csonka János, a külföldi fejlődést megelőzve, több olyan megoldást választott a motorok tervezésénél, szerkesztésénél és kivitelezésénél, melyek később általánosan elfogadottak lettek, de abban az időben forradalmi újításnak számítottak. A feltűnően rövid löket — a négyütemű, négyhengeres, vízhűtéses motor furata 90, lökete 100 mm volt — több mint fél évszázaddal előzte meg a későbbi fejlődést. Bátor újításnak számított a Bosch *-rendszerű, nagyfeszültségű gyertyagyújtás alkalmazása is. Ezt igazolja, hogy a transzformátor egyik kiváló feltalálója, a nagyhírű Bláthy Ottó Titusz sem bízott e rendszer alkalmazási lehetőségében. A motor hengerei kettesével egy-egy tömböt alkottak és a Rock-gyári öntöde felkészültségéhez igazodva két fél darabból voltak. A lassú járású motorok szívószelepei még automatikus hörgő szelepek. A gépkocsinak volt tengelykapcsolója, soros kapcsolású sebességváltója (három előre- és egy hátrameneti fokozattal), valamint differenciálműve. A csapágyazás, ahol csak lehetett, golyós volt. (A kocsiszekrényt Glattfelder kocsigyáros készítette.) Ez az első magyar gépkocsi, egyúttal az első magyar postaautó 2 m3-es zárt csomagtérrel, fedett vezetőüléssel 1905 májusában készült el. A 12. ábra az első magyar gépkocsi egykorú fényképét mutatja. A volán mellett Segesvári Ferenc, mellette Csonka János látható. Az első magyar automobil 1905. május 31-én futott ki az akkori Múzeum körúti Műegyetem udvaráról, a Gólyavár alagsorában levő műhely elől és sikeresen tette meg az első rövid próbautat Csonka János vezetésével a Várba. Ezt a napot tekintjük a magyar autógyártás kezdetének. A kocsi ezután 2000 km-es próbaútra indult, miután a kereskedelmi miniszter az eredeti szerződéstől eltérően egy nappal az indulás előtt az 500 km-es próbaút helyett 2000 km-es próbautat írt elő. A próbaúton Csonka Jánoson kívül részt vett Haltenberger Samu és Cimponeriju Dénes postamérnök, Szabó Sándor postasofőr és Van der Laar Frigyes főszerelő. Az útvonal Budapest —Aszód — Kassa — Lőcse — Késmárk — Dés — Máramarossziget — Kolozsvár — Temesvár — Szeged — Budapest volt. A 8 napos próba, mely nehéz terepen, rossz utakon folyt, kitűnően sikerült. A kocsi átlagsebessége 26 km/h, maximális sebessége 35 km/h volt. A kijelölt bizottság 1905. jún. 14-én átvette a kocsit. Megállapította, hogy a mágnes, a hűtő, a hajtólánc és a golyóscsapágyak kivételével a kocsi tisztán hazai anyagokból készült. A kocsit a Posta 1906. január 15-én * A nagyfeszültségű villamos gyújtás alkalmazása és az ezzel végzett kísérletek során Csonka János baráti kapcsolatba került Bosch Róberttel, aki két ízben is meglátogatta és örömmel folytatott vele termékeny megbeszélést. Amikor pedig 1936-ban, a veterán autók versenyén a Csonta-autók sikeresen futották le az előírt távolságot, Bosch Róbert táviratilag gratulált Csonka Jánosnak. 122
