Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Terplán Sándor: Csonka János
I. A tanulóévek (1852-1871) A gyermekkor Csonka János 1852. január 22-én, tehát közvetlenül a szabadságharc leverése után, a Bach-korszak idején született Szegeden, az Alsóvárosban. Édesapja Tsonka Vince jóhírű gépépítő kovácsmester volt, akinek műhelyében a segédek és inasok mind családjának tagjai voltak. Édesanyja Dobó Ilona. A kis János, mint a hetedik, legkisebb gyermek, szintén korán édesapja műhelyébe került, hogy megfigyelje, majd megtanulja a mesterséggel, a tervezéssel, szerkesztéssel és kivitelezéssel járó sok nehézséget, de e munka örömét is. Készültek ott saját tervezésű szélmalmok, vízimalmok, olajsajtók, tűzoltó fecskendők, de hajóláncok is, melyeket a kovácsmester maga kovácsol és hegeszt vékonyabb rudakból. Az ilyen, mondjuk nehézipari termékek mellett azonban megtalálhatók munkáiban a finommechanikai technológiát igénylő orvosi, főleg fogorvosi műszerek is. Ilyeneket a szegedi kórház számára készített. A szájhagyomány szerint maga Rózsa Sándor, a híres betyár is hiába próbálkozott egyszer a Tsonka Vince által szerkesztett és készített zár kinyitásával, vagy feltörésével. Különös és megrázó élményt jelentenek a gyermek számára az akkor még gyakori árvizek. Nemcsak a természeti erők hatalmát ismeri meg, hanem az ezek megfékezésére szánt emberi erőfeszítéseket is. Az élmények egyike különösen termékenyen hat rá: egy vasúti mozdony átemelését nézi végig. Megcsodálja az akkori idők egyik legnagyszerűbb műszaki alkotását : a gőzmozdonyt. A gyermek lelkében kibontakozik az alkotás vágya, de egyúttal a tudásvágy is : hol, hogyan és milyen emberek készítik ezeket a csodálatos gépeket. Dühöng a Bach-rendszer, az életszínvonal alacsony, de az élni vágyó nép dolgozni és alkotni akar, mégpedig többet és jobban, mint elődei, hogy ellenállhasson az elnyomásnak. Az apák erőfeszítései példát mutatnak a gyermekek számára is, akik előtt egyre világosabb lesz a tanulás értelme és célja. A hivatalos nyelv a német. Az elemi iskolában is németül tanítanak. A kis Csonka Jánosban már itt érlelődik a gondolat: nyelveket kell tanulni. Igaz, hogy a gimnáziumban, melyből 4 osztályt végzett el ,,I. rendű eredménnyel” tanult latinul és németül, de mindez édeskevés. Tovább akar tanulni, többet akar tudni. 101
