Messik Márta (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 1. (Budapest, 1981)

Népművészet

Zenemüvek kiadásáról, illetőleg a szerzői dij mértékéről 1971», évben nem volt hatályos jogszabályi rendelkezés» Azt a helyzetet, hogy a szerzői dij mértékét ma kell meghatározni,, az alperes idézte elő azáltal,, hogy » bár 1953-ban a mü kiadására felperessel szerződött - I97l=ben az újrakiadás jogát nem szerezte meg*

A Tanács a szerzői jogról szóló 1969* évi XII» törvény felhatalmazása alapján a művelődésügyi miniszter által kiadott 6/1972 /VXII„19„/MM sz» rendelet figyelembevételével alakította ki a díjmértékre vonatkozó állás» pontj át*

4

A Fővárosi Bíróság a Szerzői Oogí Szakértő Tes» tület eljáró Tanácsának szakvéleményét aggálytalannak nyilvánította és elfogadta*

Megállapította, hogy a perbeli mü szerzője a fel» peres, továbbá hogy müvét az alperes a szerző hozzájárulása nélkül használta fel» Figyelemmel a felek korábbi dijmegállapodására, a Szerzői Dogi Szakértő Testület javaslatára« végül a később hatályba lépett 6/1972* /VXII»19»/MM sz* rendelet díjtáblázatában megállapított keretmért ékre /a 17» § /3/ bekezdés b/ pontja szerint 8=15 %/e a PpE 2oSa § /3/ bekezdése alapján a felperes díjigényének mértékét az alperes által elért árbevétel 12 %-ában állapította meg*

Az alperest ennek az összegnek a megfizetésére kötelezte, mig ezt meghaladóan a keresetet elutasította»

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét helyben hagyta.

Indokolásában kifejtette, hogy a felperes díjigénye megnyílásának időpontjában nem volt olyan jogszabály amely a zenemüvek után járó szerzői dij mértékét meghatározta volna, mert a kiadói szerződésekről szóló s egyebek

97 -