Messik Márta (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 1. (Budapest, 1981)

Fordítás

5. külföldi megrendelő részére készített devizaellenértékű /szellemi export/ fordítások;

6. annotációk, referátumok, tömöritvények készítése.

A Tanács egyhangúan a következő álláspontot foglalta el;

Általános elvként szögezhető le, hogy valamely fordítás önálló szerzői műként /másodlagos szellemi alkotásként/ való elismerése nem a műfajtól, hanem a fordítói tevékenység színvonalától, illetve jellegétől függ.

Kz 1-4. pontban meghatározott bármely műfaj fordításának vonatkozásában elvben elképzelhető a szerzői minőség elismerése, ha a szerzői jogról szóló 1969. évi III. tv 4. § /2/ bekezdésében foglalt azon kritériumnak megfelel, hogy sajátos egyéni, eredeti jellege van. Ugyanakkor mindezen műfajok vonatkozásában elvben elképzelhető a szerzői jogi törvény végrehajtásáról szóló 9/1969.

/XII.29./MM sz. rendelet 3. § /2/ bekezdése szerinti nyers szövegfordítás, amely védelemben nem részesül. Ezért voltaképpen csak az adott fordítás inccncreto történő értékelése ad teljesen egyértelmű választ arra, hogy adott esetben szerzői jogvédelem alá tartozó fordításról van-e szó.

Mégis a fentiekkel kapcsolatos kérdések eldöntésének bizonyos értelemben vett megkönnyítése érdekében a Tanács arra az álláspontra helyezkedett, hogy az 1-2. pontokban foglalt műfajok tekintetében helyes abból a feltevésből kiindulni, és ennek megfelelően jogvita esetén azt a vélelmet felállítani, hogy az 1-2. pontokban felsorolt műfajok fordítása szerzői alkotásnak minősül, és ennekmegfelelő jogi védelemben részesül. Ez egyben azt jelenti, hogy e műfajok tekintetében az ellenérdekű félnek ke^l bizonyítani azt, hogy a foráitás csak nyersfordítás, tehát nem minősül szerzői műnek.

50