Messik Márta (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 1. (Budapest, 1981)

Fordítás

ad, 1. A Tanács nem lát okot a Testület másik tanácsa által adott szakvélemény megváltoztatására. Eszerint a felperes megvizsgált forditása nem tekinthető olyan műfordításnak, amely a Szjt. 4. § /2/ bekezdése értelmében szerzői jogi védelem alá esnék annak ellenére, hogy meghaladja a Vhr. 3. § /2/ bekezdésében emlitett nyers szövegforditás szintjét.

A Tanács ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy nem osztja azt az elterjedt téves nézetet, amely szerint egy forditás vagy műfordításnak tekintendő, azaz olyannak minősül, amelynek egyéni, eredeti jellege van /Szjt. 4. § /2/ bek./, vagy pedig nyers szövegfordításnak /Vhr. 3. § /2/ bek./. Van olyan forditás is, amely a kettő közötti ka tegóriába esik, tehát több, mint nyers szöveg forditás, de mégsincs egyéni, eredeti művészi jellege. /Ebbe a kategóriába sorolható különösen a magyar müforditás-irodalom hagyományaitól eltérő, átlagos szinházi fordítások túlnyomó többsége */

A Tanács véleménye szerint az, hogy a Szjt. 4. § /2/ bekezdése alá nem eső, tehát szerzői jogi védelemben nem részesülő fordítások közül a Vhr. csak azok egy részére, a nyers szövegforditásókra mondja ki eleve, hogy ilyen védelemben nem részesülnek, nem jelenti azt sem, hogy minden szerzői jogi védelemben nem részesülő forditás pusztán nyers szövegforditás lenne, de forditva sem. Azt sem kiván ta a jogszabályalkotó kimondani, hogy minden nyers szövegfordítást meghaladó szintű forditás szerzői jogi védelemben részesülne.

A szerzői jogi védelem szempontjából az egyéni, eredeti jellegnek van meghatározó jelentősége. Ilyen jelAe ge viszont sem a felperes perbeli fordításának, sem az I. r. alperes fordításának nincsen.

4 7