Messik Márta (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 1. (Budapest, 1981)

A szerző

utóbb műsoros megnetofon kazettái céljára értékesítette, a külföldi cég által fogalomba hozott kazettán azonban a felperes szerzői minősége nem került feltüntetésre és szerzői dijat a felperes ebből az értékesítésből nem kapott. A felperes ezen kivül kérte a II. r. alperes marasztalását, mert az átvett, folklór jellegű héber egyházi dallamokat tartalmazó magnetofon tekercset a felperesnek nem adta vissza.

A megállapított tényállás szerint a felperes, aki ügyvéd, egyben izraelita kántorként is működik. Zeneiskolát végzett és hivatásos ének-müvészi engedéllyel rendelkezik. Régóta foglalkozik héber folklór anyag gyűjtésével. Megismerkedett II. r. alperessel, aki ismert zeneszerző és közösen elhatározták, hogy a felperes által gyűjtött és magnószalagra felvett anyag egy részét értékesíteni fogják. A felperes a II. r. alperes külföldi útja során történő bemutatásra átadott neki egy tekercset. A külföldi értékesítés nem sikerült, azonban utóbb a II. r. alperes közvetitésével bemutatták azt az I. r. alperes magyar vállalatnál. A tekercs a művészeti vezető asztalára került, további sorsa azonban bizonyítást nem nyert.

Az I. r. alperes a magnószalag alapján szerződést kötött felperessel egy régi héber dalokat tartalmazó hanglemez műsorának megszerkesztésére, a megállapított honorárium egyszeri 2ooo Ft volt. A szerződést mindkét fél telj esi te t te .

Utóbb a felperes az I. r. alperes vállalattal másik szerződést is kötött, amelynek értelmében előadóművészi közreműködést vállalt a lemezen. Ebben a felperes minden korlátozás és fenntartás nélkül a vállalatra ruházta át a hangfelvételek teljes tulajdonjogát. A felvételt rögzitő hangszalagok, az azokról készült matricák és hang*lemezek a vállalat kizárólagos tulajdonát képezik és a

32