Kelemen János: A budapesti metró története (Budapest, 1970)
IV. fejezet. A metró alagútjainak építése
A kelet-nyugati vonalon összesen 15 db akna épült, 5...6 m átmérővel, 30...40 m mélységben. Az aknák többnyire süllyesztéssel, túlnyomásos módszerrel épülnek. Tulajdonképpen a túlnyomásos sülylyesztőszekrény a keszonos módszer klasszikus alkalmazása, amelyet az aknák kiépítéséhez is alkalmaznak. Az akna építése a következőképpen megy végbe: A kijelölt helyen — a felszínen — vasbetonból megépítik az akna alsó részét, amely maga a süllyesztőszekrény, a szekrény kontúrmérete, egyben az akna tervezett keresztmetszete. Először a vágóélek készülnek el, majd arra épül a munkakamra, amelyet vízszintes, légzáró födém zár lé. A munkakamra oldalfalainak folytatása a légzáró födém feletti köpenyfal, amelyet fokozatosan, süllyesztés közben építenek meg. A szekrény süllyesztését úgy végzik, hogy a munkakamrában a talajt szakaszonként kitermelik. A vágóélek melletti talaj eltávolítása után a szekrény önsúlyánál fogva süllyed. Az egyidőben kitermelt talaj mennyisége (mélysége) meghatározza a süllyesztési lépcső nagyságát is. Miközben így folyik a süllyesztés, a köpenyfalat a süllyesztés sebességével építik a felszínen. Amikor a vágóéi eléri a talajvizet, a munkakamrába a víz távoltartására sűrített levegőt préselnek. A levegő nyomását a süllyesztés folyamán állandóan növelik, a lefelé haladás miatt növekvő talajvízoszlop egyensúlyozására. Amikor a szekrény a kívánt mélységet elérte, a munkakamrát kibetonozzák és a kitöltő beton megszilárdulása után a légnyomást megszüntetik. Ezzel az akna tulajdonképpen elkészült. Előfordul, hogy nem sikerül a süllyesztést végrehajtani a kívánt mélységig. Az akna önsúlyával szemben ugyanis ellentétes erők is fellépnek: a vízfelhajtóerő és a köpenysúrlódás. Utóbbi az aknafal külső síkja és a talaj közötti súrlódóerőt jelenti, amely a süllyesztési mélységgel arányosan növekszik. A süllyesztési mélység határa ott van, ahol a vízfelhajtóerő és a köpenysúrlódás felemészti az önsúlyból adódó süllyesztési erőt. A födém leterhelésével — kavicsot hordanak rá — növelhető az önsúly, de ennek lehetősége is véges. Üjabban a köpenysúrlódás csökkentésére eredményesen alkalmazzák az oldalfalak mellett elhelyezett tixotrop tulajdonságú, súrlódáscsökkentő bentonit-szuszpenziót. A bentonitos „kenőanyag” eredményeképpen a lehetséges süllyesztés mélysége is megnövekedett. Ha az akna kívánt melysége meghaladja a lehetséges süllyesztési mélységet, a további aknaépítés un. aláfalazásos módszerrel — ugyancsak túlnyomás védelme alatt — folytatódik. A süllyesztési mélység határa tixotrop folyadék alkalmazásával 30...35 m körül van, a süllyesztés teljesítménye pedig 30...50 cm naponta. 96
