Kelemen János: A budapesti metró története (Budapest, 1970)

IV. fejezet. A metró alagútjainak építése

35/a ábra. Légnyomásos süllyesztőszekrény (Caisson)

betartása. Ezért folyók alatt, ahol a víznyomás az ingadozó vízszintnek megfelelően alakul, különösen nagy a levegőszökés veszélye. A folyómeder alatti levegőszökés már több ízben okozotttömegkatasztrófát.

*

Ilyen katasztrófa történt az első világháború előtti években Hamburgban. Az Elba két oldalán fekvő városrészeket közúti alagúttal kötötték össze. Az alagútépítés pajzsos módszerrel, légnyomás tartása mellett, laza, homokos iszaptalajban folyt. A folyóvíz szintjének ingadozása miatt különösen nehéz volt a légnyomás megállapítása és pontos betartása, emellett a laza talajban állandóan mutatkozott kisebb-nagyobb levegőszökés. Egy alkalommal az alagútban uralkodó belső túlnyomás jelentősen meghaladta a tényleges vízoszlop nyomást. A belső nyomás a fejtési homloknál hirtelen áttörte a laza fedőréteget és a sűrített levegő elemi erővel tört fel a folyómederbe, magával sodorva az embereket. A folyó felszínén 8 m magas víz—levegő-kráter keletkezett, amelyben emberek, dúcolóanyagok és felszerelések kavarogtak.

91