Kelemen János: A budapesti metró története (Budapest, 1970)
IV. fejezet. A metró alagútjainak építése
Összesen 60 m3 homok ömlött az alagútba. A kórházépület süllyedésének megakadályozására a beomlott homok helyére azonnal cementhabarcsot préseltek, ún. injektálási módszerrel. A kórháznak végül is nem esett baja, mert a süllyedésnek sikerült elejét venni. * A sikertelen kísérlet után már nem jöhetett szóba más építési módszer, mint a levegőtúlnyomás. Ezzel a módszerrel épültek a Rákóczi úti alagutak, és az építést sikerült komolyabb homokbetörés nélkül végrehajtani. A Rókus kórház alatt ismét megjelentek az építők, amikor a pályaaiagutakat építették. Óvatosságból a kórház Rákóczi úti szárnyát kiürítették az építés idejére, de amikor a munka befejeződött, károsodás nem lévén, a kórház visszaköltözhetett. * Pest nem lenne Pest, ha ilyen esetekben — amikor egy épület kiürítésre kerül — nem indulna meg a találgatás . . . Bár a sajtó közölte az okokat és a tényeket, valaminek bizonyosan kell még rejleni a dolgok mögött. . . A Rókus épülete valóban már régen szálka a városrendezők szemében. Jogosan, mert az épület leszűkíti a Rákóczi utat, emellett csúnya is, rontja a világvárosi igényű sugárút képét. A kiürítéskor hivatalos szervek is komolyan foglalkoztak az épület lebontásának gondolatával. Sebtében terveket is készítettek a terület rendezésére, természetesen a kórház lebontásával számolva. ... A rossz nyelvek szerint egyes széplelkek imádkoztak is, bárcsak a földalatti építése alatt összedőlne az épület, megoldva ezzel a „bontani vagy nem bontani” kérdését. . . A józan megfontolás mégis a kórház meghagyása mellett szólt: nincs annyi kórházunk, hogy egyike a legnagyobbaknak felesleges lehessen. A város szépsége nagyon fontos, de nem áll mindenek felett. Ha új kórházat építünk a régi helyett, akkor is kiderülne — legalábbis az elbontás előestéjén —, hogy az új mellett a régi sem nélkülözhető. A metróépítők mindent elkövettek, hogy a felszíni épületek ne károsodjanak. A Rókus alatt különös óvatossággal haladtak a nehéz talajviszonyok között. Elsősorban a városért érzett felelősség, de az építők becsülete és presztízse is óvatosságra intett. így esett, hogy a Rókus ma is áll, és lebontása a távlati tervekbe került, „ha majd olyan gazdagok leszünk”. . . * 6 A budapesti metró 81
