Kelemen János: A budapesti metró története (Budapest, 1970)
IV. fejezet. A metró alagútjainak építése
27. ábra. A folyós homok a legkisebb nyílást is megkeresi és beomlik az alagútba A pesti oldalon — a Dunától keleti irányba haladva — egyre puhább, omlékonyabb talajok találhatók. Ez alól csak a Deák tér környezete kivétel, ahol az agyag állékony és száraz. A Deák tér—Kossuth tér közötti alagutak vetőkkel, repedésekkel teli agyagban haladtak, az omlások, leszakadások itt napirenden voltak. A pajzs megóvta az embereket a balesettől, azonban sok idő veszett el az omlások helyén keletkezett üregek kitöltésével. Az Astoria állomás és a Deák tér között helyenként már homokrétegek jelentek meg az agyagban, a Blaha Lujza tér felé haladva pedig az alagútépítők réme, a folyós homok is egyre gyakrabban előbukkant. A folyós homok olyan apró szemcsékből áll, amelyek között a víz csak lassan képes átszivárogni. Mivel a homokszemcsék között nincs kohézió, azok egymáson könnyen elcsúsznak. Ha az ilyen homok víznyomás alá kerül, annak hatására folyós állapotba jut. Ilyenkor már nem szilárd talajként viselkedik, hanem sűrű folyadékként mozog. Megkeresi a legkisebb hézagot is és amíg azt el nem zárják, szüntelenül ömlik az alagútba (27. ábra). 78
