Kelemen János: A budapesti metró története (Budapest, 1970)

III. fejezet. A metró építésének 20 éve

21. ábra. A leállítás után a kész alaautakba nagy mennyiségű víz szivárgott be

Ilyen helyzetben a legésszerűbb megoldás a végleges szigetelés beépítése lett volna, erre azonban nem volt pénz. Olyan olcsó megoldásokat kellett keresni, amelyek az adott pénzügyi lehetőségek mellett legalább részleges védelmet nyújtottak. így került sor az alagutak injektálására — az alagútfal és a talaj közé, a talaj vízadó repedéseibe cement és bentonit bepréselésére —, amellyel sikerült a vízbeszivárgás 90.. .95%-át megszüntetni, ezzel a beton korrózióját lényegesen lassítani (23. ábra).

Gondoskodni kellett mintegy 20 000 tonna öntöttvas-tübing — amely a szabadban hevert — korrózióvédelméről, 14 db fúrópajzs megóvásáról és még sok olyan berendezésről, amelyek más területen nem voltak hasznosíthatók.

*

A legégetőbb — a létesítmények fenntartásához elengedhetetlenül szükséges — állagmegóvási munkák elvégzése 1957 végére fejeződött be. Rövid időre szóló, ideiglenes megoldások születtek, a rendelkezésre álló minimális pénzösszegeknek megfelelően.

5 A budapesti metró

65