Kelemen János: A budapesti metró története (Budapest, 1970)

III. fejezet. A metró építésének 20 éve

22. ábra. A korrózió jelei egyre fokozódtak

Egyre erősebb lett azonban az a felismerés, hogy a „foltozgatás”a felhasznált csekély pénzösszegek mellett sem gazdaságos, mert a puszta ,,megóvására fordított pénz nem visz közelebb a befejezéshez. E felismerés nyomán 1958-ban új terv született: a szigetelési program. Célja az építmények végleges szigeteléssel való ellátása, vagyis olyan építési tevékenység, amelyet akkor is végre kellett volna hajtani, ha nem következik be az építés leállítása. Továbbépítésről ekkor még nem volt szó, mégis az új program — kimondatlanul is — továbbépítés jellegű volt, habár új alagutak és általában új terek kiépítése ekkor még tilos volt.

A szigetelési program elfogadásával a továbbiak szempontjából alapvetően fontos dolog történt. Ameddig csak állagmegóvás folyt* lényegében vitás maradt, hogy a megkezdett munka valaha is folytatásra kerül-e? Az egész időszak alatt mérlegelték, ne az alagutak betömését válasszák-e a fenntartás helyett? Egyes kritikus időszakokban csak azért nem a betömés mellett döntöttek, mert az pillanatnyilag nagyobb költséget igényelt volna, mint a fenntartás. Ha akkor a ,,betömés-párt” győz, több évtizedre elsüllyed a budapesti metróügye. A végleges szigetelésekre vonatkozó határozat azt jelentette* hogy a metró továbbépítése előbb-utóbb napirendre kerül (24. ábra).

Ettől kezdve a „megszállottak” — akik nemcsak hittek a továbbépítésben, de harcoltak is érte — új alapokra helyezték a munkát.

66