Kelemen János: A budapesti metró története (Budapest, 1970)

III. fejezet. A metró építésének 20 éve

A fentiek ismeretében a földalatti építésének 1950-ben való megkezdését gazdaságilag megalapozatlannak kell tekintenünk. Ugyanez vonatkozik a kitűzött határidőre és a diktált munkatempóra is.

A 8 km hosszú metróvonal — fejlett iparú országokban — 5.. .6 év alatti megépítése nem tartozik a csodák közé. A Szovjetunióban, az Egyesült Államokban, vagy Angliában az ilyen teljesítmények nem ritkák. Ezekben az országokban azonban a gyors építés előfeltételei adottak: a szükséges anyagi eszközök, tapasztalt szakemberek rendelkezésére állnak, korszerű géppark, kikristályosodott műszaki elképzelések birtokában indítják meg az építkezést. A kezdést 2...3 éves előkészítő munka előzi meg, amelynek során elkészülnek a tervek, tisztáznak minden műszaki kérdést és elvégzik a szükséges kutatásokat. Mindezek a feltételek nálunk 1950-ben hiányoztak.

Az 1954. évi leállítás idején készült felmérés szerinti 35...38%-os készültségi fok egyúttal jelezte azt a bizonyosságot is, hogy a metró a megfeszített munka ellenére sem készült volna el a kitűzött 1954. .55- ös határidőre. Mégis, ha megkísérelj ük a földalattit önmagában, „kiszakítva az egészből” értékelni, szabadjon egy utólagos megállapítást tenni: ha 1950-ben csak az előkészítő munka indult volna meg és az építés megkezdésével megvártuk volna az 1952...53-as esztendőt, 8... 10 évet szánva a megvalósításra, 1960.. .62 között elkészülhetett volna az első vonal és ma talán már a második vonal átadására készülnénk.

Az 1950-es évek második felében a földalattival szemben kialakult közhangulat a szakemberek körében is elterjedt.

Amikor az építés megindult és végig az építés folyamán a földalattinak az anyagbeszerzés, a gyártási kooperáció és az import területén kivételes helyzetet teremtettek. Ez a kivételes helyzet természetesen másokat szorított háttérbe. Sokan, akiket a földalatti „elütött” bizonyos anyagok, berendezések megszerzésének lehetőségétől és emiatt nem tudták feladatukat teljesíteni, elégtétellel nyugtázták e vállalkozás „bukását”.

A közlekedési szakemberek körében támadt földalatti-ellenes hangulatnak kézzelfogható alapja is volt. Az építés 4 éve alatt a felszíni tömegközlekedési hálózat fejlesztésére nem jutott pénz, éppen a földalatti közeli üzembe helyezésére való hivatkozással.

Az I. fejezetben már utaltam arra, hogy az első vonal tehermentesítő hatása a teljes felszíni tömegközlekedési hálózat teljesítményéhez viszonyítva csekély. A felszíni hálózat fokozatos visszafejlesztése a metróhálózat kiépítésének előrehaladott stádiumában lesz csak indokolt, erre azonban az 1950-es megalapozatlanul optimista elképzelések szerint is csak 10... 15 év múlva kerülhetett volna sor. 1950...54 között a lakosság foglalkoztatottságának rohamos növekedése követei