Kelemen János: A budapesti metró története (Budapest, 1970)
III. fejezet. A metró építésének 20 éve
munkaszerető emberek voltak és minden nehézségen átsegítették az építést, mellettük — a rokonszakma tapasztalatát értékesítve —bányászok is dolgoztak. A munkások többsége azonban szükségszerűen olyan ember volt, akik számára nemcsak a földalatti, de az építőipar is új volt. A kiemelt bérezés csábította az embereket és tömegesen jelentkeztek munkára. A mélyépítők mellett megjelent a falu munkaerő-feleslege, de szabók, cipészek, volt ügyvédek, és kalandorok is építették a földalattit. Akik előtt csak a magas fizetés lebegett, hamar kiestek. Főként közülük kerültek ki azok a kocsmahősök, akik nem egyszer szégyent hoztak a földalattit építő becsületes munkásokra. Az újak közül azonban sokan helytálltak, és kiváló szakemberré váltak. A műszakiak — beruházók, tervezők, építésvezetők, művezetők — újszerű feladattal találták magukat szemben. ... És a betanulásra rendelkezésre álló idő majdnem a semmivel volt egyenlő, maga a tényleges munkavégzés volt a betanulás. Egyetlen támpont volt, amely a műszakiak számára egyáltalában lehetővé tette a munkavégzést: a szovjet műszaki segítség. A moszkvai metró terveinek rendelkezésre bocsátása. Szovjetunióbeli tanulmányutak biztosítása, szovjet szakértők Budapestre küldése döntő feltétele volt a feladatok gyors megoldásának. A szovjet segítség gépek és berendezések gyors szállításában is jelentkezett. A hazai mélyépítőipar gépparkja —- abban az időben még — az egykori magáncégek hagyatékából állt. A nagyszabású építkezés gépekkel való felszereléséhez döntő segítséget jelentettek a szovjet szállítások. 1954 közepéig az építkezésnek 35... 38%-a készült el. Ez időben már gyakorlott munkás- és műszaki gárda dolgozott a földalatti vasút építkezésein. ...És 1954 februárjában leállították az építkezést... A földalatti mellett egyéb nagy beruházások is hasonló sorsra jutottak. A vállalt terhek meghaladták a népgazdaság teherbíró képességét. A kormányhatározat elrendelte a földalatti építésének ideiglenes szüneteltetését, a folytatás pontos időpontjának megjelölése nélkül. Csak olyan befejező munkákat lehetett elvégezni, amelyek a felszíni épületek biztonsága szempontjából elengedhetetlenek voltak. A leállítás az építők körében elkeseredést, a lakosság között pedig zavart és csodálkozást váltott ki. Csakhamar széles körben elterjedtek a képtelennél képtelenebb rémhírek a földalattiról: ,,a geológiai nehézségek miatt Budapesten nem lehet földalattit építeni...” ,,...az 58
