Kelemen János: A budapesti metró története (Budapest, 1970)
III. fejezet. A metró építésének 20 éve
reggel megindult a forgalom”; „Megérkezett az első szovjet mozgólépcső”; „Szovjet fúrópajzsok a Duna alatt”; „Metrókocsik próbafutása az alagutakban”; „Megkezdték a forgalmi személyzet kiképzését”. A 20 éves időszak minden eseményét a krónika nem követheti. A legfontosabb és a leglényegesebb események megismerése azonban elvezetheti az olvasót azoknak a „miért”-eknek a megértéséhez, amelyekre mindmáig nem talált választ. * A metróhálózat kialakítására vonatkozó elképzelések közül a Főváros 1942. évi tanulmánya adta a további tervezés alapját. E tervből — egyelőre — 2 vonalat — észak-dél és kelet-nyugat irányút — vettek részletes vizsgálat alá. 1949-ben a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium megbízást adott az Állami Mélyépítési Tervező Vállalatnak egy újabb tanulmány készítésére. Ez a tanulmány felhasználta az 1948-ban végzett forgalomszámlálás adatait is. Végeredményben a tanulmány megerősítette a megelőző véleményeket, amelyek szerint az észak-déli és kelet-nyugati irányok azok, amelyek tehermentesítése elsősorban indokolt. Ä kettő közül — amelyek utasterhelése akkor közel azonos volt — a kelet-nyugati irányra esett a választás. Az utasok időmegtakarítására vonatkozó számítások a kelet-nyugati irányt mutatták előnyösebbnek. A KPM Közlekedési Kollégium 1949 decemberében tárgyalta és hagyta jóvá a vonalvezetési tanulmányt. Ezután kezdődött a tulajdonképpeni tervezés. Az elhatározás után négy és fél hónappal a Szt. István téri szállítóakna süllyesztésével megkezdődött a metró építése. Már nagy ütemben folyt az építés, amikor 1950 szeptemberében a Minisztertanács határozatot hozott a budapesti metróhálózat kiépítésére. A határozat a kelet-nyugati vonal Népstadion—Deák tér közötti szakaszára 1954, a Deák tér—Déli pályaudvar szakaszra pedig 1955. évi üzembe helyezési határidőt szabott meg. Négy és fél, illetve öt és fél év állt volna rendelkezésre az akkor 8 km hosszúra tervezett vonal megépítéséhez és üzembe helyezéséhez. A tervezést — amely most már minden részletre kiterjedt — az építéssel párhuzamosan végezték, mondhatni azzal egyidőben. Az építés, hogy a rövid határidő tartható legyen, egyszerre 14 helyen folyt. Mintegy 5000 ember dolgozott a metró építésén; munkások, műszakiak, akik számára újszerű, eddig nem ismert feladatot jelentett ez a munka. A munkásgárda magját a mélyépítők adták, akik a 3 éves terv során a hidak újjáépítésében vettek részt. Lelkes, 57
