Kelemen János: A budapesti metró története (Budapest, 1970)
II. fejezet. A budapesti metróhálózat kialakítása
Moszkva teret délről észak felé haladva érintette volna a vonal. A megvalósított megoldás ezt az útvonalat fordítva, északról dél felé közelíti meg. így a Kossuth tér—Batthyány tér érintésével jutunk a Moszkva térre, majd a Déli pu. végállomásra, elkerülve az Erzséhet-híd—Déli pu. közötti ritka beépítésű területet. A Kossuth tér érintése a belvárosi hivatali negyedet kapcsolja be a forgalomba. A Batthyány tér jelentősége még nagyobb: a szentendrei BHÉV és az óbudai villamosjáratok — vagy azok megszüntetése után az óbudai autóbuszjáratok — bevezetése a Batthyány térre közvetlen kapcsolatot teremt a metróhoz az Óbuda és Szentendre felől érkezők számára. Ez utóbbi azért is nagy jelentőségű, mert tehermentesíti az egyébként túlterhelt Margit-hidat is. Az Erzsébet-híd pesti hídfőjét a kelet-nyugati vonal elkerüli. E forgalmas csomópont kétségtelenül sokáig nélkülözi majd a metrót. A következő — észak-déli — vonal Felszabadulás téri állomása azonban ezt a hiányt is pótolja. A felszíni tömegközlekedés és a metró kapcsolatát annak az elvnek a jegyében oldották meg, hogy minél több utas használhassa a nagy teljesítőképességű, gyors metrót. Ezt valósítja meg a Batthyány téren létesülő új közlekedési kapcsolat, a Fehér út—Kerepesi út sarkán épülő új autóbusz-végállomás és ugyanott a gödöllői BHÉV végállomásának kiépítése a Fehér út—Baross tér közötti szakasz megszüntetése mellett. A közel 4 km hosszú BHÉV-pálya megszüntetésén túl a kelet-nyugati vonal belépésekor más villamospályák felszámolására egyelőre nem kerülhet sor. Kézenfekvőnek látszana a Rákóczi úti villamosok megszüntetése, azonban a Dél-Buda irányába utazók Bartók Béla út— Móricz Zs. körtér—Budafok - ez esetben elveszítenék az Erzsébethídon át vezető vonalakat. A Rákóczi út villamosvonalainak megszüntetése talán az észak-déli metróvonal belépésével válik lehetségessé, biztosan azonban a harmadik — dél-budai — metróvonallal oldódik meg e kérdés. A metróhálózat kifejlesztése 1894 óta szüntelenül napirenden volt. A vonalvezetés kialakulása számos terv egymás utáni kidolgozása révén jutott el a megvalósításhoz. A tervek egymásutánisága azt is jelentette, hogy egyik következett a másikból, mindegyik adott valami újat az előzőhöz. A metró vonalvezetését nem lehet feltalálni. Egy terv alkalmassága elsősorban attól függ, mennyire közelíti meg az élet adta követelményeket, ez esetben a közlekedési igényeket és az ezek kielégítésére rendelkezésre álló anyagi lehetőségeket. A vonalvezetés, a metró egész elképzelése kollektív munka, még akkor is, ha az alkotó kollektíva tagjai nem ismerhették egymást személyesen, mert több nemzedéknyi korkülönbség volt köztük. Több 4* 51
