Kelemen János: A budapesti metró története (Budapest, 1970)
II. fejezet. A budapesti metróhálózat kialakítása
akadályt az Andrássy út vasútja, melyen a vasúti kocsik kétoldalt szintén szüntelenül robognának ki- és befelé. A nagyközönségnek ama részétől, amely gyalog sétálva, társaskocsin, avagy fogaton kíván a Ligetbe kijutni, az egyetlen Andrássy utat elvonni csakugyan nem szabad... ... Az Andrássy úton közúti vasút létesítéséhez már elvi szempontból sem járulhattunk, s ezért a bemutatott tervek közelebbi tárgyalásába nem is bocsátkoztunk.” Több mint 10 éven át folyt a vita az Andrássy úti közúti vasút ügyében, de a Közmunkatanács ellenállása megmásíthatatlan volt. 1893-ban újabb ötlet merült fel. A Városi Villamos Vasút Részvénytársaság és a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság közös javaslattal állt elő, földalatti villamosvasút építésére. A javaslat a Gizella tér (ma Vörösmarty tér)—Harmincad utca—Váci körút (ma Bajcsy- Zsilinszky út)—Andrássy út—Városliget útvonalon vezetné a vonalat. A Főváros kedvezően fogadta a javaslatot és csakhamar határozatot hozott, amelyben az engedély feltételeit rögzítette. Az 1894. április 25-én kelt közgyűlési határozat 90 évre ad koncessziót az alapító vállalatoknak. A Főváros kikötötte, hogy a vasútnak a millenniumi ünnepségekre el kell készülni (2 év!). Előírták a lejárati csarnokok esztétikai követelményeit is: „Szépészeti tekintetből kiváló súly lévén arra fektetendő, hogy a lejáró helyeken előállítandó csarnokok díszesek legyenek...” Az engedélyokirat aggályokat is kifejezett, amelyeket így fogalmaztak meg: „...az utcza burkolat és az alagút boltozata közt az Andrássy úton tervezett 0,60 méternyi magasság oly csekély, hogy különösen a faburkolatnál oly mérvű dübörgés fog esetleg bekövetkezni, mely ezen kizárólag sétakocsizásra szánt útnak rendeltetését alterálni fogja. Ha ezen aggály megvalósulna, az Andrássy út forgalmára kiszámíthatatlan hatással járna. .. .ezért javasolják, hogy előzőleg próbaszakasz kiépítésével kísérletek eszközöltessenek.” A rendelkezésre álló rövid idő azonban nem tette lehetővé a próbaszakasz megépítését, így az aggodalmaskodók a vonal üzembehelyezéséig teljes bizonytalanságban maradtak. A 3 600 000 koronába kerülő építkezés, 2000 munkás foglalkoztatásával a kitűzött 1896. április 1-i határidőre 2 év alatt valóban befejeződött. Április 7-én bemutatták a sajtónak, 11-én megtörtént a műszak-38
