Kelemen János: A budapesti metró története (Budapest, 1970)
VII. fejezet. A metró üzeme
110. ábra. A metró tolató mozdonyai A metró alagútjai pontosan akkorák, hogy a szerelvény elférjen bennük. Üzem alatt emberek nem tartózkodhatnak a pályaalagutakban, mert a magasfeszültségű áramvezetősín és a szerelvények nagy sebessége miatt állandó életveszélyben lennének. Ezért az üzemszünet elkerülhetetlenül szükséges. Ilyenkor kikapcsolják a magasfeszültségű áramot és az üres alagutakban elvégezhetők a fenntartási munkák. A javítás és fenntartás különleges kocsiparkkal rendelkezik. Szállítójárművek, állványos kocsik, amelyekről az alagút minden pontja elérhető, munkagépekkel felszerelt kocsik, sőt az alagútmosó tartálykocsi is a fenntartók arzenáljához tartozik. A különleges kocsikat Dieselmozdonyok vontatják az áramtalanított alagútban (110. ábra). A metró üzeme bonyolult óraszerkezethez hasonló. Az üzem „fogaskerekei” egymásba illeszkednek, és az üzem csak akkor tartható fenn, ha valamennyi fogaskerék hibátlanul működik. Ha csak egyetlen berendezés is kiesne, megállna a forgalom. Ezért minden szakszolgálat nagy biztonsággal, tartalékokkal dolgozik, emellett a pontosság, a szabályszerű munkavégzés alapvető követelmény. A pontosság, az üzembiztonság és a forgalom állandósága az utas számára azt jelenti, hogy biztosan gazdálkodhat az idejével és ha esik, ha fúj, nem kell korábban elindulnia otthonról, hogy pontosan odaérjen a munkahelyére. 190
