Kelemen János: A budapesti metró története (Budapest, 1970)
VIII. fejezet. A metró mint óvóhely
VIII. Fejezet A METRÓ MINT ÓVÓHELY A metró óvóhelyi szerepe sok éven keresztül a létesítmény körüli titokzatosság fő tényezője volt. Ez az a pont, ahol a szóbeszédek, találgatások valahol az igazság perifériáján mozogtak. Mint minden ismeretlen — amelyet ráadásul a titkosság fátyla borít —, érthetően fokozza az emberek kíváncsiságát. A titokzatosság fátyla is — mint minden fátyol — áttetsző, sejtet valamit, lényege mégis az elfedés marad. Az ember mindent meg akar ismerni, és ha ebben pillanatnyilag gátolják, találgat, kialakítja a maga feltételes képét. így történt, hogy amikor 1960-ban a Deák téren az állomáskijáratot építették, a süllyesztéssel helyére juttatott vasbeton szekrényről sokan meggyőződéssel vallották, hogy az vezérkari bunker. Az Astoria állomás mozgólépcső-alagútjának szekrényét, amely a Rákóczi út közepén állt, rakétakilövő állványnak vélték, és a Baross téren álló (111. ábra), majd lesüllyesztett ferde síkú szekrény hasonló megtiszteltetésben részesült (mert lehet-e ideálisabb helyen rakétakilövő állványokat létesíteni, mint a város legforgalmasabb csomópontjain?!). * Ideje, hogy a titokzatosság fátylát fellebbentsük. A metró tömegközlekedési létesítmény elsősorban, alapvetően és mindenek felett. Az előző fejezetekben talán sikerült erről meggyőzni a Kedves Olvasót. A metró föld alatti fekvése azonban önmagától kínálkozik óvóhelynek is. Lehet-e ideálisabb óvóhelyet találni a 20...30 m mélyen a föld alatt elhelyezkedő és nagy tömegeket befogadó állomásoknál? A háború és béke kérdése — bármennyire erősödnek is a béke erői — nem tekinthető addig lezártnak, amíg folyik a fegyverkezési verseny, és a tömegpusztító fegyverkészletek nemhogy csökkennének, de egyre növekednek. Ilyen helyzetben minden kormánynak kötelessége, hogy gondoskodjon a lakosság védelméről. És egyetlen ország sincs — beleértve a leggazdagabbakat is —, ahol valamennyi lakos számára megnyugtatóan korszerű óvóhelyi berendezések állnának készenlétben, mert a támadó fegyverek fejlettségi színvonala mellett ez elképzelhetetlenül nagy összegeket emésztene fel. 191